Fotó: Lambert Attila
A Székesfehérvári Egyházmegye kispaptáborának résztvevőivel együtt gurulunk be a festői környezetben fekvő, mára újrafelfedezett faluba, ahol a felújított plébániaépületben nyaranta pezsgő táboréletet teremt a hittanosoknak, iskolái diákjainak az egyházmegye. Ezúttal a Központi Papnevelő Intézetben tanuló növendékek látogattak el a településre.
A Székesfehérvári Egyházmegyében Spányi Antal hivatalba lépése óta hagyomány, hogy minden nyáron táborozni hívják a kispapokat. Idén a kilenc növendék közül nyolcan Iszkaszentgyörgyön töltik az időt augusztus 14. és 20. között, és csillagtúraszerű látogatásokat tesznek az egyházmegyében. A tábor programja meghatározott tematikát követ, minden évben az egyházmegye más-más részére mennek a növendékek – tudjuk meg Ugrits Tamás püspöki irodaigazgatótól. Idén Budajenő, a pátyi idősotthon és Telki, a labdarúgó-válogatott sportközpontja szerepelt az úti célok között. De nem csupán a települések felfedezése a fontos, hanem az is, hogy a növendékek elbeszélgessenek a plébánián élő papokkal, megismerjék örömeiket, nehézségeiket és lehetőségeiket, s képet kapjanak arról, milyen életre készülnek valójában.
A vérteskozmai nap a püspöki találkozás alkalma volt. A program szentmisével kezdődött a Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt templomban. „Bár a falunak alig van állandó lakosa, hálát kell adnunk, hogy itt ez a templom, ez az átimádkozott hely, ahol felemelhetjük lelkünket Istenhez” – szólt a szentmisét ünneplőkhöz Ugrits Tamás. A liturgián részt vettek és énekükkel szolgáltak a biatorbágyi Szűz Mária Szent Neve Szkóla Vérteskozmán táborozó tagjai.
Ugrits Tamás szentbeszédében azt a kérdést vetette fel, hogy mi a pap feladata, s mitől függ, hogy jó pap-e valaki. Hangsúlyozta a lelki megérés, a megtapasztalások értékét. A jézusi főparancsról szóló napi evangéliumhoz kapcsolódva nagylelkűségre biztatott: csak az gazdagít, amit oda tudsz adni – mondta. Rámutatott önmagunk helyes szeretetének fontosságára is, hangsúlyozva, hogy csak az képes szeretni a másik embert, aki önmagát is szereti.
A beszélgetés Spányi Antallal betekintést engedett a növendékeknek a papi élet mindennapjaiba. A főpásztor abból indult ki, hogy az ember élete sokszor a legegyszerűbb dolgokon csúszik el. Szavai nyomán arról gondolkodtak el a kispapok, hogy mire kell odafigyelniük, ha jó pásztorrá akarnak válni. „Ma még van bennem erő és összpontosítási képesség, hogy uralni tudjam azokat a jelenségeket, amelyek öregkorban már kezelhetetlenné válnak és leépüléshez vezetnek. Ragaszkodni kell ahhoz, ami megtart, s ami nélkül az egész ház megroppanhat. Ilyen az imádság, a szentmise, az elmélkedés, a lelki és szellemi igényesség, az eleven lelkiismeret, a papi barátságok, a közösségek, a rendszeresség és a napirend” – sorolta a megyéspüspök. A papi barátságok jelentőségét külön is kiemelte Spányi Antal. Egyházmegyéjében számos alkalmat teremt a papok számára a találkozásra, például minden hónapban meghívja vacsorára a születés-, illetve névnapjukat ünneplő paptestvéreket.
A püspök legfőbb feladatának tekinti, hogy egyházmegyéje papjai olyan lelkipásztorokká váljanak, akik közelebb viszik Jézushoz az embereket. „Akik felemelik őket, és szeretettel szembesítik őket az elvárásokkal. A jó pásztor mélyebbre lát, ami azt jelenti, Isten szemével látja a világot. A jó pásztor készséges pap, szívesen fogadja, aki a segítségét kéri. Erős lélekben, ami tartást ad neki akkor is, ha valami nem sikerül.”
A főpásztor elmondta, fontosnak tartja a kispapokkal való kapcsolattartást: „Rendszeresen hazahívjuk őket a nagyobb ünnepekkor. De nemcsak a liturgia ad módot a találkozásra. Keressük a lehetőséget a beszélgetésre is, hogy emberközelbe kerüljünk. A nyári tábor kiváló alkalom a kapcsolatok építésére. A kispapok megismerhetik az egyházmegyét, a papokat és a településeket, az egyházmegyei lelkületet, az elvárásokat és a lelkipásztori törekvéseket is.” Spányi Antal hangsúlyozta, hogy a Székesfehérvári Egyházmegyében jelentősek a területi különbségek, és fontos, hogy a növendékek lássák, hol mihez lehet kezdeni.
A kispapok elmondták, hogy szívesen vesznek részt a nyári táborozáson. A harmadéves Vilmos örül, hogy így megismerheti a leendő paptestvéreket és az egyházmegye településeit. Balázs a tapasztalatszerzés lehetőségét emelte ki. Az ötödéves Lénárd arról beszélt, hogy az egyházmegye területi sajátosságainak különbözőségei a pap felelősségére hívták fel a figyelmét. A szintén ötödéves Barnabás pedig hasznos tapasztalatként viszi magával, hogyan kell egy-egy hely adottságainak megfelelően felépíteni a pasztorációt.
Spányi Antal azzal búcsúzott a növendékektől, hogy reméli, boldog papok válnak majd belőlük.
