Kisboldogasszonyt köszöntötték a bácsfa-szentantali búcsún

 

A lelki program szeptember 9-én, szombaton a gyermekek által előimádkozott rózsafüzérrel kezdődött, majd délután szentmisét mutatott be a szentantali templomban az újmisés Boňák András.
„Becses születésnapra gyűltünk össze, hogy mennyei patrónánk segítségét kérjük mindennapos küzdelmeink sikeres megoldásához. A Szűzanya, aki mindig osztozott fájdalmunkban, háromszáz évvel ezelőtt könnyeivel nyilvánította ki irántunk való szeretetét ezen a kegyhelyen – fogalmazott Boňák András. – Sokszor elődeink is sírva kérték Szűzanyánk közbenjárását szent Fiánál, ami nem is maradt meghallgatás nélkül. Az isteni irgalmasság a gyóntatószékekben felszárította az őszinte bánat könnyeit. Megváltónk összetörte a gonoszt, megszüntette az átkot, és áldást hozott a földre. Ezért most örvendezve ünnepeljük az Istenszülőt, adjuk át tiszta szívünkből lelki csokrunkat annak, akit boldognak hirdet minden nemzedék” – buzdított az újmisés lelkipásztor.
A szentmise után keresztutat, majd esti dicséretet imádkoztak.
Este Snell György püspök, a Szent Jobb őre celebrált ünnepi szentmisét a szabadtéri oltárnál. A liturgia elején Srankó László plébános köszöntötte őt, röviden bemutatva a kegyhelyet, „lelki megújulásunk e bölcsőjét”.
Snell György a kegyképhez fűzte elmélkedését: „Szűzanyánk csodálatos könnyhullatásával adta jelét összetartozásunknak, bizonyságot téve arról, hogy soha nem maradunk árvák. Szent István király felajánlása által a Magyarok Nagyasszonya öröksége és tulajdona vagyunk” – fogalmazott a püspök.
A szentmise után körmenetet, majd a templomba visszatérve ereklyetiszteletet tartottak. Ezután a loretói litánia és a szentségimádás következett, és virrasztó zsolozsmával zárult az első nap.
A búcsúünnep lelki programja vasárnap is a szentolvasóval kezdődött, amelyet újra az ifjúság imádkozott elő.
A délutáni szentmisét Sankó Szabolcs újmisés mutatta be. Homíliájának bevezetőjében Szent Bernát imádságát idézte: „Legkegyesebb Szűzanya, Mária, sohasem hallotta még senki, hogy te gyámoltalanul magára hagytad, aki oltalmad alá folyamodott, segítségedért esdekelt…” Majd rámutatott: nincs nagyobb közbenjárónk az Úrnál, mint a Szűzanya. Általa, aki az Egyház édesanyja, minden megkereszteltnek lehetősége van arra, hogy Jézus nemzetségtáblájához csatlakozzon Isten gyermekeként. Mennyei Anyánk vérrel könnyezése nem hiábavaló figyelmeztetés, nyomában rengeteg bűnös, tévelygő lélek tért a helyes útra. Nekünk, hívőknek semmi másért nincs okunk az aggodalomra és a sírásra, csak a bűn miatt, amely eltaszít Isten szeretetétől.
Az esti dicséret után kezdődő ünnepi szentmisét Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök mutatta be, aki már korábban is többször ellátogatott a szentantali kegyhelyre. A helyi plébános köszöntőjében úgy fogalmazott: „A közös Mária-tisztelet a két kegyhely révén is összeköt bennünket: a győri kegykép a XVII. század végén, a szent­antali a XVIII. század elején könnyezett vérrel.”
Pápai Lajos püspök szentbeszédében kiemelte, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitet nekünk kell továbbadnunk. Tanúságtételünkkel Isten kegyelme által példaként kell szolgálnunk. Európában nagyon rászorulunk az új evangelizációra, a hitünkben való megújulásra – hangsúlyozta a nyugalmazott főpásztor.
Majd arra buzdított, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, s azt, hogy milyen messze vagyunk a tanúságtévő hittől. Felidézte: Irakban jártakor az elüldözött kopt keresztények sátortáborában csodálta, hogy a menekültek ezrei a mostoha körülmények között is milyen hűséggel vallják meg a hitüket, s életük kockáztatása árán is tömegesen vesznek részt a szentmiséken, szentségimádásokon.
„Kérjük a Szűzanyát, tegyen minket az élő Egyház tagjaivá, amely változatlanul őrzi a hitet. Dicsőítsük Szent Fiát, aki megtörte az ősi ellenség erejét, utat nyitva számunkra a boldog örökkévalóságba!” – fohászkodott Pápai Lajos.
A loretói litánia elimádkozása után a moldvai csángó Petrás Mária ősi magyar vallásos énekeket adott elő a plébániatemplomban. Elmondta, hogy a csángó emberek élete Isten- és Mária-központú volt, tudták, mi az élet rendje, s mélységes hitük mindig útbaigazította őket. Reggel Isten dicséretével kezdték a napot, este az Úrral tértek nyugovóra.
A kétnapos bácsfa-szentantali búcsúünnep régi rítusú szentmisével zárult, melyet Józsa Attila ógyallai esperes mutatott be.

Forrás és fotó: Bácsfa-Szentantal búcsújáró hely

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .