Az egyház már a XI. században számon tartotta ezt a napot. Szeptember 8-án szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amelynek helyén hajdan a hagyomány szerint Mária megszületett. Kisboldogasszony hazai kultusza a reformáció és a hódoltság miatt csak a barokk idején bontakozott ki, a XVIII. században fejlődött igazán ünneppé. Ekkor alakult ki az ehhez a naphoz köthető számos népszokás is.
Most vasárnap sokfelé indulnak el a búcsújáró hívek, hogy köszöntsék a kisded Máriát. Kedves és szép szokás ez. A hagyomány szerint ilyenkor Mária szobrát leányok emelik a magasba, és viszik a körmenetben. A virrasztó hívek egykor a szabadban várták az ünnep hajnalát. Aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Máriát.
Nagyboldogasszony ideje az aratás záróünnepe, Kisasszony napja a vetés előkészületeinek az ideje. E szimbolika szerint Mária Isten áldott földje is, amelyből üdvösségünk termése sarjad. Ezért is fonódott szeptember 8-a köré is sok, gabonával kapcsolatos szokás. Még ma is él a Balaton-vidéki és göcseji hiedelem, amely szerint a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban a harmatra kell tenni, hogy az Úr megszentelje. A búza így nem üszkösödik meg, és bőven terem. Más helyeken a gabonát Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony napja közt, vagyis „kétasszonynap között” is kiszellőztetetik. Ez a nap a dióverés kezdetét is jelenti. A fecskék pedig Kisasszonykor indulnak Dél felé.
