Kincses Prága

I. Vencel, Csehország patrónusa tette le a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. A gyönyörű gótikus székesegyház ma a prágai érsekség főtemploma, a cseh királyok nyughelye.

Európa egyik legrégebbi hídja a Károly híd. Nevét a korábban említett német-római császárról kapta, aki korának legműveltebb uralkodója volt, az ő ideje alatt lett Prága a szellem fellegvára, a Német-római Birodalom fővárosa. Halála, majd Husz János prédikátor máglyára küldése után hosszú háborús évtizedek következtek. I. Ferdinánd trónra kerülésével megkezdődött a négyszáz éves Habsburg-uralom.

Ebben az időben Prága ismét fényben ragyogott. A kultúrát pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet. Itt kémlelte a csillagokat a dán Tycho Brahe és a német Johannes Kepler, itt festette fantáziadús képeit az itáliai Arcimboldo. A jezsuitáknak köszönhetően új erőre kapott az egyház. De az idill nem tartott sokáig. A reformáció és az ellenreformáció az országot háborúba sodorta, amely a Habsburgok győzelmével zárult.


Prágát az osztrákok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé csiszolták. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly hídra. Nemcsak a gazdaság, a művészetek is virágoztak. Koncertet adott itt Haydn és Beethoven. Mozart Prágában komponálta operáinak nagy részét.

A város ugyan ragyogott, csak éppen cseh szót nem lehetett hallani. A meghatározó pozíciókban osztrákok ültek, az utcák német neveket viseltek. A tavaszi forradalmak idején 1848-ban lázadás tört ki, de azt Windischgrätz tábornok leverette. A nemzeti törekvéseknek azonban már nem lehetett gátat szabni. Az 1880-as évek végén megnyílt a Prágai Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum. A századfordulós Prága, akárcsak Budapest, „találkozott” a szecesszióval. E szerencsés művészeti találkozásból gyönyörű építészeti kincsek születtek. A cseh főváros a két világháborút viszonylag kis veszteséggel vészelte át. A szocializmus évei alatt elszürkült ugyan, de a kilencvenes évek közepétől visszanyerte eredeti pompáját.

Prága legismertebb nevezetességei: a Hradzsin, a várnegyed, itt látható a Kolozsvári testvérek 1373-ban készített Szent György-szobra, a Kézművesek utcája, az Arany utcácska, a Szent Vitus-székesegyház, a Szent György-bazilika, a vár. Híres negyedei a Josefov, más néven Zsidóváros és a Vyšehrad várnegyed, amely a cseh főváros kulturális központja. Prága egyik jelképe az Orloj, az óramű, amely a városháza falát díszíti és 1410 óta működik. A Moldva- parti városhoz a műkincsek és a történelmi emlékek mellett éppúgy hozzátartoznak a sörözők, amelyeknek hangulatát Bohumil Hrabal írásaiból is jól ismerhetjük.
Prága utcáit nemcsak a középkorban járták jeles gondolkodók, művészek és tudósok. Itt született Franz Kafka, Rainer Maria Rilke, Franz Werfel, Václav Havel, Jiří Menzel. Itt élt: Smetana, Dvořák, egy éven át tanárként Einstein. Itt festette a ma oly népszerű képeit a szecesszió cseh mestere, Alfons Mucha.

A középkori tudósok és az okkultisták az életelixírt keresték itt, az aranycsinálás titkos receptjét. Prága most egészen másfajta kincset kínál, amelyhez „a bizalom zarándokútja” visz, és amely minden aranynál fényesebb.

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .