Kincses Prága

I. Vencel, Csehország patrónusa tette le a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. A gyönyörű gótikus székesegyház ma a prágai érsekség főtemploma, a cseh királyok nyughelye.

Európa egyik legrégebbi hídja a Károly híd. Nevét a korábban említett német-római császárról kapta, aki korának legműveltebb uralkodója volt, az ő ideje alatt lett Prága a szellem fellegvára, a Német-római Birodalom fővárosa. Halála, majd Husz János prédikátor máglyára küldése után hosszú háborús évtizedek következtek. I. Ferdinánd trónra kerülésével megkezdődött a négyszáz éves Habsburg-uralom.

Ebben az időben Prága ismét fényben ragyogott. A kultúrát pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet. Itt kémlelte a csillagokat a dán Tycho Brahe és a német Johannes Kepler, itt festette fantáziadús képeit az itáliai Arcimboldo. A jezsuitáknak köszönhetően új erőre kapott az egyház. De az idill nem tartott sokáig. A reformáció és az ellenreformáció az országot háborúba sodorta, amely a Habsburgok győzelmével zárult.


Prágát az osztrákok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé csiszolták. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly hídra. Nemcsak a gazdaság, a művészetek is virágoztak. Koncertet adott itt Haydn és Beethoven. Mozart Prágában komponálta operáinak nagy részét.

A város ugyan ragyogott, csak éppen cseh szót nem lehetett hallani. A meghatározó pozíciókban osztrákok ültek, az utcák német neveket viseltek. A tavaszi forradalmak idején 1848-ban lázadás tört ki, de azt Windischgrätz tábornok leverette. A nemzeti törekvéseknek azonban már nem lehetett gátat szabni. Az 1880-as évek végén megnyílt a Prágai Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum. A századfordulós Prága, akárcsak Budapest, „találkozott” a szecesszióval. E szerencsés művészeti találkozásból gyönyörű építészeti kincsek születtek. A cseh főváros a két világháborút viszonylag kis veszteséggel vészelte át. A szocializmus évei alatt elszürkült ugyan, de a kilencvenes évek közepétől visszanyerte eredeti pompáját.

Prága legismertebb nevezetességei: a Hradzsin, a várnegyed, itt látható a Kolozsvári testvérek 1373-ban készített Szent György-szobra, a Kézművesek utcája, az Arany utcácska, a Szent Vitus-székesegyház, a Szent György-bazilika, a vár. Híres negyedei a Josefov, más néven Zsidóváros és a Vyšehrad várnegyed, amely a cseh főváros kulturális központja. Prága egyik jelképe az Orloj, az óramű, amely a városháza falát díszíti és 1410 óta működik. A Moldva- parti városhoz a műkincsek és a történelmi emlékek mellett éppúgy hozzátartoznak a sörözők, amelyeknek hangulatát Bohumil Hrabal írásaiból is jól ismerhetjük.
Prága utcáit nemcsak a középkorban járták jeles gondolkodók, művészek és tudósok. Itt született Franz Kafka, Rainer Maria Rilke, Franz Werfel, Václav Havel, Jiří Menzel. Itt élt: Smetana, Dvořák, egy éven át tanárként Einstein. Itt festette a ma oly népszerű képeit a szecesszió cseh mestere, Alfons Mucha.

A középkori tudósok és az okkultisták az életelixírt keresték itt, az aranycsinálás titkos receptjét. Prága most egészen másfajta kincset kínál, amelyhez „a bizalom zarándokútja” visz, és amely minden aranynál fényesebb.