Kincsek a kőcsipkék alatt

Fotó: Kissimon István

A kiállításon teremről teremre tárul fel a templom (és Magyarország) múltja – a kora középkortól egészen napjainkig. A tárlat október 18-ig várja látogatóit.
A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai című tárlat anyagának egy része a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményeiből származik. Hiszen a múzeum őrzi a templom középkori kőfaragványainak többségét, az új régészeti leleteket, továbbá több ezer építészeti tervet a Schulek Frigyes-féle helyreállítás idejéből. A kiállításban társrendezőként közreműködik a Budavári Nagy­boldogasszony-főplébánia. A gyűjteményükben őrzött, a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen ötvösműveket, miseruhákat, berendezési tárgyakat is megtekinthetik az érdeklődők. Kedvcsinálóként a gyűjtemény legszebb darabjai közül válogattunk.
(A galéria megnyitásához kattintson a képre.)

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, de többnyire Mátyás-templomként emlegetett épület egyházunk és Magyarország egyik legrégebbi úrhajléka, a világörökség része. Alapítását sokáig tévesen Szent István királyhoz kötötték. Ám a mai templom helyén álló első templomot valójában IV. Béla építtette 1255 és 1268 között. Nyolcszáz esztendő alatt az épület sokféle alakot öltött.
Kora gótikus stílusban épült. Ebből a korból származik az északi torony. Nagy Lajos király uralkodása alatt alakították ki az úgynevezett Mária-kaput (a látogatók ma itt léphetnek be), majd Zsigmond és a mindkét esküvőjét itt tartó Mátyás király bővíttette tovább a templomot. A szent hely fénykorát ekkor élte, nevét nem véletlenül kapta az igazságosnak is nevezett királyról. A török uralom alatt mecsetté alakították, majd a vár visszafoglalása után barokk stílusban átépítették. Schulek Frigyes tervei alapján 1895 és 1903 között neo­gótikus stílusban felújították. Schulek előtt példaként a kölni dóm középkorból fennmaradt torzója állt, a kéttornyos terveket azonban a Műemlékek Országos Bizottsága elvetette. Képünkön látható az egyik ilyen vázlat. A nagy rekonstrukció idején készültek a ma látható freskók és belső díszítések a kor legnevesebb művészei, Lotz Károly, Székely Bertalan, Zichy Mihály közreműködésével. A belső dekoráció egyúttal a magyar szecesszió gyönyörű és gazdag tárháza is.
A Szentháromság-kápolna díszes szarkofágjában nyugszik III. Béla magyar király és felesége, Antiochiai Anna. Hunyadi János 1456-ban itt vette át a pápa keresztes zászlóját a nándorfehérvári csata előtt.
A mohácsi vész után II. Szulejmán felégette a várost, a középkori kegytárgyakat Pozsonyba menekítették, a templomot Eszki-dzsámi néven főmecsetté alakították át, tornyából száznegyvenöt éven keresztül hívta imára a müezzin az iszlám híveit. A sikeres XI. Ince pápa által is támogatott Szent Liga ostroma után a jezsuitáknak átadott épület hagymakupolát kapott, két oldalról szemináriumot és kollégiumot emeltek köré. Két évvel később feloszlatták a rendet, műkincseit II. József rendeletére elárverezték, jobbára bécsi kereskedők vették meg.
Itt koronázták meg 1867-ben Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, majd 1916-ban IV. Károlyt és feleségét, Zitát. A II. világháború bombatámadásai a templomot sem kímélték. Az utolsó háborús sebet 1984-ben sikerült eltüntetni.