Isten abszolút uralmának elismerése az afrikai kultúra egyik kiemelkedő és egyben egyesítő jellemzője – folytatta a Szentatya. – A kontinens gazdagságát nem pusztán anyagi erőforrásai képezik, amelyek gyakran válnak kizsákmányolás, konfliktus és korrupció kiváltó okaivá.
Afrika ennél sokkal nagyobb gazdagságát jelenti spirituális és kulturális öröksége, amelyre az emberiségnek még nagyobb szüksége van, mint az anyagi kincsekre. Afrika hatalmas spirituális „tüdő” az egész emberiség számára. Ez is megbetegedhet azonban, ha megtámadja a nyugati világban már olyan nagyon elterjedt kór, vagyis a gyakorlati materializmus, a relativizmus és a nihilizmus. Az úgynevezett első világ mérgező spirituális hulladékot exportál más földrészekre. Ebben az értelemben még nem ért véget a gyarmatosítás, amely politikai téren már megszűnt. A másik vírus, amely megtámadhatja Afrikát, a vallási fundamentalizmus vírusa, amely politikai és gazdasági érdekekkel keveredik. A házasság témáját érintve a Szentatya megállapította: a férfi és a nő közötti házasélet, vagyis az abból származó család az Újszövetség fényében a szentháromságos szeretet képmásává, a Krisztussal és az egyházzal való egység szentségévé válik. Az egyház, evangelizáló tevékenységével és az ember előmozdításával jelentősen hozzájárulhat Afrikában az egész társadalom fejlődéséhez. Az egyház hivatása, hogy a kiengesztelődés kovásza legyen. Ez a második alkalom, hogy a világ minden részéről összegyűlt főpásztorok a fekete kontinensnek szentelik összejövetelüket. Az első különleges szinódust 1994-ben II. János Pál pápa hívta össze. A mostani ülésen a püspökök a következő témákat vizsgálják meg: kiengesztelődés, igazságosság és béke. A fekete földrészen az 1978 óta eltelt időszakban a katolikusok száma 55 millióról 164 millióra nőtt. Afrikában jelenlétük 17,5 százalék, magasabb, mint a világátlag, amely mindössze 17,3.
A munkarend
A szinóduson összesen húsz általános gyűlést (kongregációt) és kilenc úgynevezett kis körben tartott munkacsoport-megbeszélést (circoli minori) tartanak. Október 5-én az Ecclesia in Africa (Az egyház Afrikában) kezdetű szinódus utáni buzdítás tanítását idézték fel a szinódusi atyák. Másnap Abuna Paulos, az etiópiai ortodox egyház pátriárkája szólalt fel, 9-én pedig Rudolf Adada, az ENSZ darfuri békemissziójának egykori vezetője. Október 12-én Jacques Diouf, a FAO muzulmán vallású vezérigazgatója intéz beszédet a szinódusi atyákhoz. Október 25-én a Szentatya szentmisével zárja le a püspöki összejövetelt. E programokon túl október 10-én a pápa vezeti azt a rózsafüzér-imát, amelyet a VI. Pál-teremben tartanak Afrikával és Afrikáért címmel, egyetemistákkal. Műhold segítségével a fekete földrész hívei is bekapcsolódnak az imába. A Szentatya márciusban, kameruni és angolai apostoli látogatásakor a földrész püspökeinek átnyújtotta a szinódus munkadokumentumát. Ez nemcsak egyházi kérdésekkel, hanem olyan, az egész társadalmat érintő témákkal foglalkozik, mint a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke. Az egyház értékes, sőt pótolhatatlan szolgálatot kínál fel ezen a téren. Az egész békefolyamat központi kérdése ugyanis a kiengesztelődés. Ehhez arra van szükség, hogy minden személy kiengesztelődjék Istennel és testvéreivel.
„A liturgia az afrikai népek életének ritmusa”
Gérard Njen kameruni prelátus, az Istentiszteleti Kongregáció hivatalvezetője nyilatkozott a közelmúltban a L’Osservatore Romanónak. Az afrikai kultúra termékeny talaj az evangéliumi mag számára – állapította meg a prelátus. – Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy a vallási tapasztalat kimerül a babonában, a mágikus szertartásokban. Ezért a püspöki szinódus jó alkalom arra, hogy előtérbe kerüljön a papi hivatás és a liturgia valódi természete, amely nem korlátozódik külső rítusok sorozatára, hanem Krisztus üdvözítő művének folytatása. Henri Hatzfeld szociológus és antropológus a vallás három alapelemét különbözteti meg: a hagyomány, a rituális szertartás és az értékek. Ötszáz évvel Angola és több mint száz évvel számos más afrikai ország evangelizálása után mondhatjuk, hogy a földrészen a liturgia művészetté vált. A papoknak szentelt év jó alkalom arra, hogy Afrikában újra felfedezzék a papi identitás lényegét, főleg azt, hogy a pap nem látnok, nem mágus, nem varázsló, hanem az apostolok és utódainak tanítványa. Az afrikai papoknak újból használniuk kell a kegytárgyakat, mint az érmék, a kegyszobrok, skapulárék, keresztek, és hangsúlyt kell fektetni a rózsafüzér imádkozására, novénák (kilencedek) tartására. Sajnos, a papok között is vannak, akik lenézik ezeket az ájtatosságformákat. Az afrikai népeknek saját rítusuk van az élet minden fontos szakaszára, mint a megtermékenyülés, a terhesség, a születés, a fiatalok bevezetése a felnőtt életbe, a gyász, a temetés, a családtagok vagy törzsek közötti kiengesztelődés, a megtisztulás, a gyógyítás, a törzsfőnök beiktatása egységben az ősökkel. Számos rítust hozzá lehet kapcsolni a keresztény szentségekhez, mint a keresztség, a bérmálás, a házasság, az egyházi rend vagy a betegek szentsége. Mindezek az ősi rítusok kulturálisan továbbra is jelen vannak a megkeresztelkedett hívek életében, és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsék a katolikus egyház szentségeit. Afrikában különösen élénk a miszticizmus, a spiritualizmus. Sokan fordulnak mágusokhoz, látnokokhoz, gyógyítókhoz. A helyi egyház tanulmányozza, hogyan nézzen szembe ezzel a jelenséggel. A liturgikus élet, a lelkigyakorlatok, a napi szentmise, a gyakori gyónás, a családok bevonása révén törekszik hangsúlyozni, hogy a gyógyulás Istentől jön. Az egyház jelen van a hívek életének szomorú és örömteli pillanataiban, a mennyei pártfogók ünnepén, megőrizve a termény betakarításának szertartását az állattenyésztők, a halászok, a vadászok életritmusát követve. A liturgia követi minden társadalom és nemzet életét.
Nigéria feszültségei
Nigéria lakosainak száma 144 millió. Az 1963-as népszámláláskor a muzulmánok aránya 47, a keresztényeké 35 százalék volt. Egyéb vallások követői 18 százalékot képviseltek. Ma a muzulmán lakosságot 50 százalékra becsülik (többségük szunnita), a keresztények arányát 40 százalékra. Az ország déli részén él a keresztények többsége. A gyarmatosító európai hatalmak 125 évvel ezelőtt, 1884-ben nem etnikai alapon húzták meg a határokat, hanem saját érdekeltségeik szerint. Ez a különböző etnikai csoportok között feszültségeket gerjesztett, melyek a későbbi gazdasági és politikai körülmények, események miatt tovább éleződtek. Az országban a szegénység egyre növekszik. 1990-ben a lakosság 33 százaléka élt a szegénységi szint alatt, 2008-ban már 70 százalék, a számuk megkétszereződött. A nigériai fiatalok 60 százaléka munkanélküli. A katolikus püspökök már 2005-ben felemelték szavukat a korrupció és a bűnözés különböző formái ellen. A katolikus egyház békeszerző hivatással, a vallásközi párbeszéd módján is Nigéria és egész Afrika megmentője lehet. Az Afrikával foglalkozó szinódus több nyelven követhető a Vatikáni Rádió honlapján. Hírek és interjúk a szinódusról, eseménynaptár, dokumentumok, továbbá interaktív térkép várja az érdeklődőket a www.vaticanradio. va honlapon.
