Először a Földönfutók, hontalanok – Menekülés Bácskából 1944–45 című kötetből hallhatott részleteket a közönség Gutai István és felesége, Gutai Júlia tolmácsolásában.
A könyv körülbelül másfél év alatt készült el, és tizennégy visszaemlékezést tartalmaz, amelyek képet adnak a tragikus eseményekről. A hallgatóság soraiban ott ült Szefcsik Sándor is, az egyik nyilatkozó; hatéves gyerekként menekült el szüleivel a Vajdaságból. „1944 őszén, egy csütörtöki napon kidobolták, hogy meddig kell elhagyni a magyaroknak a községet” – idézték szavait az előadáson.
A szervezők azt kérték, hogy az interjúkötetnek és a Délvidéki magyar golgota 1944–45 című kiállításnak vigyék hírét a jelenlevők, és a pedagógusok is nézzék meg a tárlatot az osztályaikkal, mert a hazai történelemoktatásban nem tud gyökeret verni ez a téma. Az előzményének tekinthető újvidéki razzia erőteljesen dokumentált – amikor a visszacsatolt területekre bevonuló magyar katonák egy-két helyi parancsnoka felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett, és az elfogott partizánokat vagy partizánnak vélt személyeket a Dunába lövette –, de a visszavonulás utáni eseményekről, a magyarság golgotájáról nagy a hallgatás. Márpedig itt nem apróságról van szó. Tito elképzelése az volt, hogy a térséget meg kell tisztítani a németektől és a magyaroktól, biztosítva ezzel Jugoszlávia délszláv jellegét. Elkülönítő táborok és tömegsírok jelezték a helyzet szörnyűségét. A halálos áldozatok számát negyvenezerre, a menekültekét nyolcvan–százezerre becsülik.
A rendszerváltás előtt minderről szó sem esett. Ám a tragédia ma sem kap fontosságának megfelelő hangsúlyt az iskolai oktatásban. Az országok politikai vezetői már bocsánatot kértek egymástól, emlékhelyek létesültek, de a hivatalos csatornákon csak lassan csordogálnak a jóvátételi ügyek. A vándorkiállítást szervező alapítvány kuratóriumi elnöke erre is felhívta a figyelmet Tolnán. Cseresnyésné Kiss Magdolna maga is érintett: nagyapja egy tömegsírban nyugszik, és unokája szeretné elérni, hogy rehabilitálják. Az eljárás már négy éve húzódik, és kárpótlást csak rehabilitált személy kaphat.
Fotó: Wessely Gábor
