Kiadók és olvasók a Ferenciek terén

 

 

Hogyan született meg negyedszázaddal ezelőtt annak az ötlete, hogy a keresztény könyvkiadók minden évben ünnepi könyvhetet rendezzenek?

– A rendszerváltoztatás utáni években sokan megtapasztalták a felszabadultság érzését, különösen igaz volt ez a keresztény intézményeknél, így a könyvkiadóknál is. 1989 előtt minden kiadásra szánt kéziratot be kellett küldeni az Állami Egyházügyi Hivatalba ellenőrzésre. Ez a politikai fordulatot követően megszűnt, a könyveink eredeti formájukban és tartalmukban jelenhettek meg. Akkoriban kevés keresztény kiadó létezett még, ám 1991–1992-ben a számuk gyarapodott, és egyre jobb minőségű könyvek jelentek meg. Szándékosan használom a keresztény jelzőt, mert a Szent István Könyvhéten nem csak a katolikus kiadók vannak jelen. 1993 elején Kindelmann Győzővel, a társulat jelenlegi főszerkesztőjével elérkezettnek láttuk az időt egy, az ünnepi könyvhéthez hasonló keresztény könyvhét megszervezésére, hagyományteremtés céljából. A helyszín – a Ferenciek tere – kézenfekvő volt, hiszen a katolikus intézmények, kiadók és szerkesztőségek akkoriban még a közeli Kárpátia-udvarban voltak. A Fővárosi Önkormányzatnak sem volt ellenvetése, készségesen megadta számunkra az engedélyt. Az első könyvhetünkön, 1993 májusában még csak nyolc-tíz kiadó vett részt, néhány száz kiadvánnyal. Akkoriban még nem szabályoztuk a megjelenés feltételeit, mindenki hozta, amije volt. Ma már minden kiadónak meg kell jelentetnie új kiadványt a Szent István Könyvhétre. Eleinte a Makovecz-féle jurtasátrakban helyeztük el a kiadókat, mert azok voltak a legolcsóbban bérelhető pavilonok. Ez fontos szempont volt, hiszen a könyvhéten történő megjelenés jelentős anyagi terhet ró a kiadókra. A Makovecz-sátrak teteje ugyan zárt, de oldalai nyitottak voltak, így ha lezúdult egy kisebb zápor, azonnal össze kellett pakolni a könyveket, s becipelni a társulat raktárába, ahol minden kiadónak külön erre a célra kialakított helye volt. A kiadványok tárolása egyébként sokáig problémát jelentett. Az utóbbi időben éppen azért tértünk át a zárt pavilonra, hogy ne kelljen naponta költöztetni a kiadványokat. Ez jelentősen megemelte a költségeket. Közben a kezdeti nyolc-tíz kiadó száma évről évre emelkedett, az idei, 25. jubileumi rendezvényünkön már harminckét kiadó közel nyolcezer kötettel várja az olvasókat. Annak, hogy hány kiadó lehet jelen, csak a tér terjedelmi korlátai szabnak határt. A Ferenciek terére engedélyezetten telepíthető pavilonok száma huszonnégy, ezekben kell elhelyezni harminckét könyvkiadót. A meg­újult Ferenciek tere – bár szép – sajnos kisebb lett, emiatt már nem tudunk szabadtéri színpadot felállítani, mint régen. Az a nagyjából harminc-harminckét kiadó, amely most már évről évre rendszeresen részt vesz a Szent István Könyvhéten, a hazai keresztény könyvkínálat érdemi és jelentős részét lefedi. Az elmúlt negyedszázadban mindvégig tartottuk magunkat az eredeti elképzelésünkhöz: a könyvhetünkön a keresztény történelmi egyházak kiadói vannak jelen, a katolikusok és a protestánsok, valamint azok a világiak, akiknek kiadói profiljukban hitelesen jelenik meg az előbbiekhez való kötődés.

Miben látja a Szent István Könyvhét jelentőségét?

– A keresztény szellemiségű könyvkiadók évente mintegy százhatvan-száznyolcvan kötetet adnak ki, olykor többet is. Ez vékony szegmense a teljes hazai könyvtermésnek, annak másfél-két százalékát teszi ki. Ugyanakkor ez a százhatvan-száznyolcvan könyv mégis olyan speciális üzenetet hordoz, amit érdemes megjeleníteni egy ilyen központi rendezvényen. Amint említettem, a Szent István Társulat idei, jubileumi rendezvényén nyolcezer könyv közül válogathatnak az olvasók. Szólnom kell – mert a könyvhét szerves része – a Stepha­nus Könyvesházról is, amely a könyvbemutatók helyszíne lesz. Közel a Ferenciek teréhez, a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt működő kis könyvesbolt kínálatát tekintve Magyarország legnagyobb egyházi könyvesboltja; itt egész évben kaphatók nemcsak a katolikusok, de a reformátusok és az evangélikusok könyvei is. Ez egyfajta ökumenikus metszéspont a Gutenberg-galaxisban, itt, Magyarországon, a világnak ezen a parányi helyén… Ahol nagyon erős a könyvkiadás. Nem csupán a világi ünnepi könyvhét bizonyítja ezt, hanem a Szent István Könyvhét is, amely – idősebb testvéréhez hasonlóan – világviszonylatban is egyedülálló. Sehol nincs olyan keresztény könyves rendezvény, amely hat napon át tartana. Ez nálunk valósult meg. Egy ilyen rendezvény természetesen nem kis áldozattal jár, és támogatást, támogatókat igényel. Szponzoraink közül kiemelném pályázataival a kulturális kormányzatot és a Fővárosi Önkormányzatot, amely kedvezményes területhasználati díjjal támogatja rendezvényünket. Így elmondható, hogy a Szent István Könyvhét szellemi és anyagi értelemben egyaránt nyereséges vállalkozás. Az olvasók oldaláról is az, amit jól mutat a könyvhetet látogatók magas száma; ilyenkor mintegy harmincezer példányban fogy el a Szent István Könyvklub újság, amely a Könyvhét kiadványait ismerteti. S az olvasók, ahogy minden évben, ezúttal is találkozhatnak a szerzőkkel: több mint hatvan szerző, író, költő, teológus dedikálja majd régi és új műveit a Ferenciek terén. Most először önálló weboldala is lesz a Szent István Könyvhétnek, ahol részletes tájékoztatást adunk a részt vevő kiadókról, kiadványaikról, a dedikálásokról és könyvbemutatókról.

Jézus mondta, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A jó fa jó gyümölcsöt terem. Igaz ez a Szent István Társulat kezdeményezésére is, hiszen már a 25. könyvhetére készül…

– Hiszem, hogy igaz. Az elmúlt negyedszázadban több hasonló kezdeményezésnek voltunk szemtanúi, de ezek többsége elhalt. Huszonöt év azért már ad egy perspektívát, ennyi idő alatt kiderül, hogy milyen gyümölcsöt terem a fa. Fontosak a vásárlói visszajelzések, és ezek évről évre kedvezőek. Nemcsak a keresztény olvasók látogatnak el a könyvhetünkre, hanem más világnézetű érdeklődők is. Bizonyított tény, hogy például a Bibliát sokkal többen veszik meg ilyenkor, mint máskor, nyilvánvalóan nem csupán a gyakorló hívők, hiszen nekik már biztosan van Szentírásuk.

A Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány jóvoltából minden évben átadják a Stepha­nus-díjat, teológiai és irodalmi kategóriában. Az idén kik lesznek a díjazottak?

– Teológiai kategóriában Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, kánonjogász kapja a díjat. Ebből az alkalomból jelentetjük meg Az egyházi intézményrendszer története című alapvető művét, a Szent István Kézikönyvek 15. köteteként. Az irodalmi díjat a híres francia történész, Pierre Riché kapja, akinek tavaly adtuk ki 1963-ban írt, Ádám Anikó és Sághy Marianne kiváló fordításában magyarul először megjelenő, Oktatás és művelődés a barbár Nyugaton – 6–8. század című, mára már klasszikussá nemesedett művét.

Kérem, mutasson be néhány könyvet a könyvhét újdonságai közül.

– A keresztény könyvkiadás egyik elhanyagolt területe a kortárs szépirodalom. Ezért fontos, hogy kiadjuk Tarbay Ede Éjszakai halászat című verseskötetét, amely az elmúlt tíz évben született költeményeit tartalmazza. Czigány Györgynek egy esszékötete jelenik meg A nyár feltámadása címmel. Ebben Weöres Sándorról, Nemes Nagy Ágnesről és mindenekelőtt Ottlik Gézáról értekezik. Különösen figyelemre méltó a Tűz Tamásról írt esszéje, jelentőségéhez képest róla sajnálatosan kevés szó esik az utóbbi időben. Nagyon régóta készítjük elő a Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról című kötetet, amelyben az író és Zimándi Pius István 1952 és 1969 közötti levelezését adjuk közre. Ez eddig csupán kéziratban létezett, nyomtatásban most jelenik meg először, az időközben elhunyt Kodolányi-szakértő, Csűrös Miklós irodalomtörténész szerkesztésében és előszavával. Kodolányi olyan kiváló, bibliai témájú regényeposzok szerzője, mint az Égő csipkebokor vagy az Én vagyok. Korábban mindkettőt kiadtuk a Szent István Társulat által gondozott életműsorozatban. A naplójegyzeteket ránk hagyományozó Zimándi Pius eredetileg premontrei szerzetes volt, majd latin–magyar szakos diplomát szerzett. A szerzetesrendek feloszlatása után az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa lett, s Kodolányi János barátja, életművének kutatója volt. Folytatva a memoárirodalom sorát, szeretném többszörösen aláhúzva kiemelni Dávid Katalin Vasfüggönyös kereszténység című kötetét. Köztudott, hogy a művészettörténész az emlékiratain dolgozik. Ebből publikáltuk 2014-ben a Soah – emlékeim a vészkorszak idejéből című részt, amelyben a XX. század harmincas-negyvenes éveinek emlékeit idézi fel. A mostani kötet az ötvenes-hatvanas évekről szól, az általa alapított Művészettörténeti Dokumentációs Központ legendás intézményéről, ahol egyházi személyek, papok, szerzetesek kaptak munkát az 1950-es szét­szóratás után, Dávid Katalin jóvoltából. Nagy művészekről, csodálatos emberekről, tanulságos történetekről olvashatunk ebben a könyvben. Miként a könyvhétre megjelenő harmadik memoárkötetben is, amely Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes Ö. Kovács József történész által rögzített és szerkesztett emlékezéseit tartalmazza Szabó Csaba rendtörténeti bevezetőjével, s gazdag képanyaggal a függelékben, Inkább létezni, mint látszani címmel. Itt kell megemlítenem Palánki Ferenc Az élet a szeretetben teljes című kötetét; a debrecen–nyíregyházi megyés püspökkel Elmer István készített interjút a Pásztorok című sorozatunkban.

Az idén emlékezünk meg a fatimai jelenések századik évfordulójáról. Ebből az alkalomból megjelentet-e a Szent István Társulat kötetet a könyvhétre?

– Kifejezetten a jelenésekről nem, de a centenárium apropóján három Mária-könyvet is kiadtunk. A közelmúltban jelent meg Diós István fordításában a látnok Emmerich Anna Katalin hatkötetes művéből a Jézus tanító évei két kötete, most pedig a sorozat első darabját, a Szent Szűz Mária életét jelentettük meg. Nemrég látott napvilágot a Szűz Máriáról szóló legszebb novellákat tartalmazó kötetünk Mária álma címmel, és a Boldogasszony Anyánk című gyűjtemény, amely kétezer év leggyönyörűbb Mária-imáit közli.

Olvasgatva a Szent István Könyvhétre megjelenő kiadványokról szóló előzetes ajánlókat, alighanem nagy érdeklődésre számíthat Sáry Pál A forradalmár Jézustól a terrorista Szent Cirillig című könyve.

– Sáry Pál egykor piarista diák volt, most a Miskolci Egyetemen tanít jogot, eddig négy könyve jelent meg nálunk. Ebben a kötetében az ókori egyháztörténet terén folyó liberális történelemhamisításra kívánja felhívni a figyelmet, illetve ezekre reflektál tudományos alapon, konzervatív szemszögből. Művének címe is két ilyen állítást tartalmaz, s a könyvben folytatódik a sor… Az összegyűjtött hamis állítások forrásainak kritikai vizsgálata során pontos információkat nyerhetünk arról, hogyan folyik a munka a történelemhamisítás keresztényellenes műhelyeiben.

Végezetül: mit vár a SZIT jubileumi könyvhetétől?

– Hosszan tartó érdeklődést a kiadványaink, sőt a könyvhéten részt vevő valamennyi kiadó kiadványai iránt. Bíboros úr szokta mondani a megnyitón – mint a Szent István Társulat fővédnöke, ő nyitja meg a könyvhetet –, hogy a lélek épülésére szolgáló hasznos olvasmányokat kíván az olvasóknak. Ezt remélem, ezt kívánom én is.