A két művész pályájának összefonódását a szombathelyi székesegyház festményei jelenítik meg a tárlaton. A vizitációt ábrázoló főoltárképet Szily János püspök rendelte meg Maulbertschtől. A harmincnyolc négyzetméteres festmény Bécsben, műteremben készült, ahonnan szekérrel szállították az újonnan felépült székesegyházba. Az alkotást a II. világháború végén bombatalálat érte, és százkilencvenkét részre szakadt szét. A Magyar Nemzeti Galéria restaurátorai több évig dolgoztak azon, hogy a kép középső, tizenhat négyzetméteres részét helyreállítsák. A székesegyház mennyezetfreskóit az idős mester halála után már tanítványa készítette el. A tárlaton egymás mellett látható a templom nyolc fennmaradt oltárképe, a freskótervek, illetve az olajvázlatok.A tárlat egyik része a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult Maulbertsch munkáit mutatja be. Az utolsó nagy barokk festők egyikeként a császárvárosban élő mester kötöttségektől mentes, személyes stílusban alkothatott. Munkáival több későbbi művészeti tendenciát is megelőlegezett. A kiállításon olyan műveket is láthatunk, amelyek eddig nem kerültek a nagyközönség elé. Ilyen például a Heródes lakomája című kép, amely egykor Mária Terézia adományaként került Erdélybe, s amelyet most a gyulafehérvári érsekség adott kölcsön. A kiállítás másik egysége a tanítvány, Winterhalder tehetségét mutatja be néhány kép és vázlat segítségével. A két művész pályájának bemutatását az alkotásokhoz kapcsolódó levéltári dokumentumok teszik teljessé – szerződések, levelek, illetve egy Szombathelyen fennmaradt írásos műértelmezés.
(A kiállítás február 28-ig tekinthető meg.)
