Két Lotti a zárdában

1962. február 23-án Cecilia ikerlányoknak adott életet. Találkozni azonban soha nem találkozhatott velük; meghalt a szülésben a császármetszés során fellépő komplikációk következtében. A családnak a drámai helyzettel szembesülve nem volt más választása, mint hogy szétválassza az ikreket. Egyiküket az édesapa nevelte fel, míg másikukat az elhunyt édesanya nővére.
A dolog furcsasága, hogy a két nővért hivatalosan unokatestvérekként anyakönyvezték. Mivel Elizabeth és Gabriela egymással szomszédos városokban laktak, így ugyanabba az iskolába jártak. Gyakran egymás mellett ültek, az első padban, mert mindkettejüknek baj volt a látásával. Jól megértették egymást, szerettek együtt játszani, és gyakran ugyanazt a tevékenységet választották. Hasonló ízlésük abban is megmutatkozott, ahogyan öltözködtek: sokszor mindketten ugyanolyan cipőt vagy ruhát viseltek.
A két testvér nagyon szerette a hittanórákat és a lelkigyakorlatokat. Mindenszentek napján mindketten ugyanolyan lelkesedéssel ápolták a temetőlátogatás hagyományát. És minden évben mindketten elmentek a családjukkal imádkozni egy bizonyos „Cecilia néni” sírjához, anélkül hogy tudták volna, hogy ő az elhunyt édesanyjuk.
Gyermekkorukban Elizabeth és Gabriela gyakran hallotta: „Unokatestvérek, de inkább ikreknek néznek ki!” Egy nap, úgy tízéves korukban, Gabriela véletlenül belehallgatott egy családi beszélgetésbe, és fölfedezte születésének titkát. Kis idővel később, elsőáldozásuk napján Elizabeth is megtudta az igazságot.
„Az élet vidéken gyönyörű, azt leszámítva, hogy az emberek túl könnyen fecsegnek… Természetesen ez szörnyű sokk volt mindkettőnk számára, még akkor is, ha megértettük, hogy a szüleink szándékai jók voltak, nagyon szerettek minket” – így írták le, hogy mi játszódott le bennük.
Serdülőkorukban az ikrek rendszeresen eljártak a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek által vezetett imacsoportba. Mindketten hivatást éreztek a szerzetesi életre, gyakran beszélgettek is erről egymás között. Mivel a szerzetesrend lelkisége vonzotta őket, végül úgy döntöttek, hogy belépnek az Erzsébet-apácákhoz, együtt.
Elizabeth számára jól alakultak a dolgok. Apja – az ikrek biológiai apja – áldását adta rá. Gabrielánál viszont épp az ellenkezője történt: az apja dühösen elvette tőle a személyi igazolványát, és megtiltotta neki, hogy elhagyja a házat. Másfél évvel később Gabriela azzal a kéréssel állt elő, hogy találkozni szeretne a testvérével. Azzal az ürüggyel indult útnak, hogy a születésnapja alkalmából meglátogatja Elizabeth-et a kolostorban, de mindent előkészített ahhoz, hogy végleg ott maradhasson. Elizabeth-nek nagy örömet szerzett ezzel, ám a szüleivel néhány évre megszakadt a kapcsolata.
Öt év elteltével mindketten készen álltak az örökfogadalmukra. A plébános társaságában Gabriela szülei is jelen voltak a fogadalomtételen, s végül elfogadták a lányuk döntését, és áldásukat adták rá. Mindenki a könnyeivel küszködött. Elizabeth és Gabriela számára nem volt más út.

Forrás és fotó: Aleteia
Fordította: Agonás Szonja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..