Kéregtakaró

Északi asszony,
elveszítette esőfelhőknek tapsoló nővérét.
Valaha jártunk arra,
villámot tartottunk
alvó kígyók feje fölé.

Asszony, nővér, a barlang visszaköveteli bőrünk,
sótól szabad lábunkat akarja rázni,
hajunkat cérnaszálakká bontani,
gyökértelenként kihúzni egy férfi zsebéből,
aki ugat, ha eszébe juttatják a nyugvó napot.

Hajnali ötkor tücskök gyülekeznek a küszöbnél,
mindegyikük maroknyi füst,
alvó asszony házába másznak,
sziklát törnek a nyújtózó férfi combján,
parancsolják, dobjunk pénzt a nő árnyékába,
mondván, „Ez az a hely, ahol születtünk.”

Levéllel kabátunk alatt születtünk,
kétévnyi magány,
soha nem vitorlázott el tőlünk az ég,
mi eveztünk felé,
csak hogy egy kagylóhéjat találjunk,
egy házat
és egy zokogó asszonyt.

Gyukics Gábor fordítása
Sherwin Bitsui (1975) navajo indián költő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..