Keltsd életre a templomodat!

Meseíró-pályázatunkkal arra hívtuk a gyerekeket, hogy Berg Judit A holló gyűrűje című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban látható ábrázolásokat. A nyertesek közül a második helyezett Cseh Milán meséjét közöljük.
Egy esős tavaszi este Katalin, a Szent Anna-székesegyház gondnoknője – mint az elmúlt tíz évben mindennap – este 9 körül végzett a teendőivel. Igaz, aznap kicsit több fel­adata volt, mert sok turista érkezett a városba, és akadt takarítanivaló bőven. Amikor mindennel végzett, elindult hazafelé. Szép lassan bandukolt a Piac utca irányába, amikor egy kapucnis férfiba botlott. Az ütközéstől a táskája a földre esett, és kiborult, a férfi pedig illedelmesen segített összeszedni a járdán heverő dolgokat. A nő megköszönte a kedvességét, és továbbindult. Ekkor eszébe jutott a kiskutyája, Pamacs.
– Jaj, milyen feledékeny vagyok, már megint a templom kertjében hagytam! Szerencsére ott nem érheti baj – gondolkodott hangosan Katalin.
Eközben a kapucnis férfi a templom elé ért, és füttyentve jelt adott a társának.
– Megszerezted? – kérdezte a megérkező másik fickó.
– Persze – felelte a kapucnis, majd egy kulcscsomót húzott elő a kabátja zsebéből.
Szétnéztek, aztán csendben beosontak az épületbe. Az oltár melletti első beugróban a falon lógott a torinói lepel hiteles másolata, bekeretezve. A két férfi leakasztotta, majd egy zsákba tette, és gyorsan távozott. A nagy rohanásban az ajtón kilépve a kulcsot a templom kertjébe hajították, egyenesen a békésen szundikáló Pamacs fejére.
Pár perccel később éjfélt ütött az óra, s a bejárat mellett álló Csáky Imre-szobor hirtelen életre kelt. Lába előtt a kiskutya üldögélt, szájában a kulccsal.
– A gazdád itt hagyta a kulcsát? – nézett kérdőn a szobor Pamacsra.
– Nem, most dobtak fejbe vele! – vakkantotta az állatka.
– Gyorsan menjünk a templomba, nézzünk szét!
Az ajtóban az öreg denevér fogadta őket. Dezső évek óta a székesegyház állandó lakója.
– Gyertek gyorsan, két férfi ellopta a torinói lepel másolatát! – mondta.
Az oltárhoz érve a négy szent és az angyalok már élénken tanácskoztak. Együtt gondolkodtak tovább, hogyan lehetne megtalálni a két gazembert.
– Dezső, láttál valami jellegzetes dolgot valamelyik tolvajon? – kérdezte az egyik angyal.
– Igen, az egyik férfi lábán egy sárkánytetoválás van, de sajnos az egész mintát nem láttam, a nagyját eltakarta a nadrág – szólt Dezső, a denevér.
– Délelőtt járt itt egy turistacsoport, mintha láttam volna ilyet az egyik nézelődő lábán – ugrándozott Pamacs.
A négy szent – Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely pápa, Nagy Szent Leó pápa és Szent Ambrus – szinte egyszerre mondták:
– Dezső és Pamacs, a ti feladatotok lesz a bűntény felderítése. Mi csak a templomban tudunk életre kelni. Nektek kell megoldanotok az ügyet. Siessetek a városba, keressétek meg, és még hajnal előtt hozzátok vissza az ellopott ereklyét!
A kutya és a denevér izgatottan szaladt végig a Piac utcai villamos vonalán, minden kis utcába benéztek, de sehol sem találtak semmit. Már éppen indultak volna vissza, amikor Dezső régi galambcimborájával, Gáborral futottak össze.
– Hova-hova? – kérdezte a galamb.
– Két férfi ellopta a torinói lepel másolatát a templomunkból, és a szentek az angyalokkal együtt ránk bízták, hogy szerezzük vissza – mondta izgatottan Dezső.
– Egy lepel miatt vagytok ilyen zaklatottak?
– Az nem csak egyszerű lepel, hanem a kereszténység legértékesebb ereklyéjének, Jézus Krisztus halotti leplének másolata!
– Talán tudok segíteni nektek. A Kálvin tér környékén sok turistát láttam. Kövessetek a Centrum Hotelhez! – biztatta őket a galamb.
Így már hárman indultak az eltűnt tárgy keresésére. A Kálvin tér bejáratához érve hangokat hallottak a szökőkút felől. A lámpa fényénél meglátták a tetovált férfit. Azonnal rájöttek, ezek csak a tolvajok lehetnek.
– Gyorsan hívjuk segítségül a barátainkat, Dezső! – kiáltotta Gábor.
– Rendben! Pamacs, te pedig fuss a Hatvan utcára a zsarukért! – szólt a denevér.
A Kálvin teret pár perc alatt körülbelül száz galamb és denevér lepte el, sötét felhőt alkotva a tolvajok feje felett. Eközben Pamacs végigszáguldott a Hatvan utcán a rend őreiért. Meg is találta a járőrt, aki éppen egy fánkot majszolt.
– Szeretnél egy falatot? – kérdezte a rendőr.
Pamacs a rendőr nadrágja szárát rángatva jelezte, hogy nem fánkot kér, hanem azt, hogy kövesse őt. A szökőkúthoz érve a járőr látta, hogy galambok és denevérek fogságába esett két férfi. Az igazoltatás során kiderült, ők lopták el a torinói lepel másolatát. Közben megérkezett a rendőrautó is a társával. Még aznap hajnalban visszavitték a székesegyházba az ellopott tárgyat.
Katalin reggel, munkába menet vette észre, hogy nincs meg a kulcsa. Egyből pánikba esett: „Valaki ellopta!” Aggódva érkezett meg a munkahelyére, ahol a rendőrök már várták, és tájékoztatták az elmúlt éjszaka történéseiről, megjegyezve, hogy milyen ügyes kiskutyája van.
Közben Pamacs egész nap izgatottan várta az estét, hogy barátaival átbeszélje a bűntény felderítését. Amikor éjfélt ütött a toronyóra, és ismét életre keltek a szobrok, a két állat egymás szavába vágva mesélte el, hogyan oldották meg a tegnapi ügyet.
Ezt a történetet az orgonában megbújva hallgattam végig. Remélem, sok ilyen kalandban lehet még részem.

(Cseh Milán, 10 éves, a debreceni Szoboszlói Úti Általános Iskola 4. b osztályának tanulója)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..