Káros zajok

Jelenleg az uniós polgárok közel ötven százaléka él a becslések szerint olyan övezetekben, ahol nem biztosított a lakosság akusztikai komfortja, és minden ötödik ember van kitéve elfogadhatatlannak tartott hangnyomásszintnek.

 1996 óta az európai döntéshozók szemlélete alapjaiban változott meg. Ezt megelőzően a szabályozás a járművek és berendezések zajszintjének előírásában merült ki. Ez nem hozta meg a remélt pozitív hatást, mert az egyes források zajszintje csökkent ugyan, de összességében nőtt a zaj, és soha nem látott térbeli, időbeli terjedés indult el. Az eredményes beavatkozást számos hiányosság nehezítette. A döntéshozók, a civil szervezetek és a lakosság számára nem volt elérhető egy átfogó kép a környezeti zajállapotról, valamint a lakossági érintettségről, a konfliktushelyzetekről. Világossá vált, hogy közösségi megoldásra, többirányú – kiterjedt területi és szektorok (például közlekedés, várostervezés) közötti – együttműködésre van szükség. A zajártalom kezelésében a hangsúly a helyiről közösségi szintre került át.

Talán furcsának tűnhet: az új szabályozás legfőbb eleme, hogy első lépésben úgynevezett stratégiai zajtérképet kell készíteniük a tagállamoknak a területükön lévő nagyvárosi agglomerációkról, nagy forgalmú közutakról, vasútvonalakról és a fontosabb repülőterekről. E térképek megjelenítik a meglévő terhelés okozta tényleges problémákat, konfliktushelyzeteket – a túllépés mértékét, az érintett lakosság és a zajra érzékeny intézmények (iskolák, kórházak) számát. Mindennek ismeretében intézkedési tervet kell kidolgozni a kritikus helyzetek kezelésére. A terhelésre vonatkozó adatokat és információkat széles körben közzéteszik. A zajtérkép vitathatatlan előnye, hogy mind a döntéshozó, mind a lakosság szembesül a problémával. Ezenkívül ha van egy jól működő civil szféra, nyomást gyakorolhat a „területgazdára”, és kikényszerítheti a cselekvést.

Budapestről és vonzáskörzetéről 2007-ben készült el a stratégiai zajtérkép, amely a http://terkep.budapest.hu/website/ zajterkep honlapon tekinthető meg. A zajtérkép – mivel modellezett számítások alapján készül – alkalmas arra is, hogy tervezett állapotot, beavatkozás utáni várható helyzetet mutasson be. A zajtérkép adatbázisa nem a fiókokban porosodó akták számát kell hogy növelje, hanem küldetése segíteni minden döntéshozót, legyen szó autópálya-építésről vagy a város központjában lévő pályaudvar korszerűsítéséről. Párizsban és Bécsben például számos utat vittek a föld alá, amivel a környezet komfortosabbá vált, a lakó- és egyéb célú épületek pedig felértékelődtek. A közösségi szintű zaj elleni védelem mindenkitől szemléletváltást kér. Nálunk a zaj elleni küzdelem talán még csak a „kipipálandó” feladatok közé tartozik, a közös gondolkodás azonban sokkal több lehetőséget rejt magában a csupán határértékeknek való megfelelésnél.