– Az igenek elsöprő többsége a tandíj eltörlésére vonatkozó kérdés esetében is azt üzente, hogy a magyar választóknak elegük van abból, hogy becsapják őket – mondta lapunknak Hoffmann Rózsa, a KDNP oktatáspolitikusa. – A kormány még a választások előtt azt ígérte, hogy nem lesz tandíj, s most mégis be akarták vezetni 2008 őszétől, a választók azonban a népszavazáson igent mondtak a tandíj eltörlésére: tehát helyreállt a rend. Most minden úgy megy tovább, ahogy eddig is ment. Mindössze az történt, hogy a hallgatóknak nem kell évente százszázötven, vagy ki tudja hány százezer forintot kifizetniük annak reményében, hogy magasabb juttatást kapnak. Merthogy egyrészt erről szólt volna a tandíj. Megjegyzem: a továbbiakban is lesz ösztöndíj, hallgatói hozzájárulás és diákhitel, úgy, ahogy eddig is. A„fejlesztési részhozzájárulásnak” nevezett tandíj másik részét „fejlesztésre” szánták volna, az ígéret szerint. A népszavazáskor azonban a magyar választók úgy döntöttek, hogy a felsőoktatást közszolgáltatásnak tekintik: belátták, hogy aki felsőoktatásban részesül, az nemcsak önmagát gyarapítja, hanem a közjóhoz is hozzájárul, tudásával, értelmiségi munkájával gyarapítja nemzetét. A közszolgáltatást pedig a költségvetésnek kell finanszíroznia oly módon, hogy az eredményesen működjék. A következő évi költségvetés összeállításakor fokozottan kell ügyelnünk arra, hogy a mostani népszavazás eredménye és következménye miatt az oktatás ne kapjon „büntetőpontokat”. Az elmúlt hetekben a kormány részéről sokszor hangoztatták, hogy a tandíj garantálná a magasabb színvonalú felsőoktatást. Nos, a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Színvonal-emelkedés akkor lesz – és ezen fogunk dolgozni -, ha az egyetemi oktatók anyagi és erkölcsi megbecsülése az őt megillető helyre kerül. Csak a humánerőbe fektetett pénz lehet garancia az oktatás színvonalának emelésére, ott, ahol erre szükség van.
Hoffmann Rózsa reagált a kormány múlt héten bejelentett elképzeléseire is, amelyek szerint jelentősen emelnék a pedagógusok egyes csoportjainak illetményét, valamint különféle „kompenzációkat” is kilátásba helyeztek.
– Bár úgy lenne – mondta a KDNP oktatáspolitikusa -, minden plusz forintnak örülünk, amit az oktatás kap, de a múlt rossz tapasztalatai miatt a kormány ígéreteit nagyon nehéz elhinni. Egyébként nem tudok arról, hogy a bejelentést megelőzte volna olyan átfogó szakmai munka, amelynek során végiggondolják egy ilyen terv kivitelezését, például azt, hogy miként lehet megoldani a pályakezdő pedagógusok fizetésének jelentős növelését, miközben a pedagógustársadalom a szegénységi küszöbön él – hogy csak egy kérdést érintsek a sok közül. Különös az is, hogy hat év kormányzás után éppen most fedezi fel a kormány azt, hogy az oktatásügy száz sebből vérzik, s hogy a pedagógusok helyzete tarthatatlan. Úgy látom tehát, hogy a múlt heti bejelentés egy trükk volt csupán a népszavazás előtt, amely az igenekről próbálta lebeszélni a választókat, szerencsére sikertelenül.
