Augusztus elején immár hagyományos programra gyűltek össze fiatal családok az ország különböző tájairól a piliscsabai Szent Vince Kollégiumban, hogy néhány napot lelki feltöltődésre és házasságuk építésére, megújítására fordítsanak. Az előadásokat idén is Bíró László, az MKPK családreferens püspöke és fiatalabb lelkipásztorok tartották, a csoportos foglalkozásokat hívő szakemberek vezették, vendég tanúságtevőként pedig Dabóczi Kálmán hétgyermekes édesapa, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója osztotta meg tapasztalatait a jelenlevőkkel. A tábor – nyolc gyerekvigyázó szolgálatának is köszönhetően – tíz család számára jelentett tartalmas lelki, szellemi és fizikai felüdülést. A program elnevezését és mottóját a Tábor-hegyen elhangzó mondat ihlette: „Uram, jó nekünk itt lenni!”
Az első nap programja esti szentségimádással kezdődött a Szent Vince Kollégium kápolnájában, majd „Hogyan érkeztél?” címmel beszélgetéssel folytatódott, amelyet Hortobágyi Tibor és felesége, Ágnes, a kecskeméti Parázs Pasztorációs Központ vezető munkatársai moderáltak.
Másnap délelőtt Hugyecz János gödöllői plébános mutatott be szentmisét, azt követően pedig előadást tartott Erőforrásaink: ima, Eucharisztia és a házasság szentsége címmel.
A délelőtt hátralévő részét a férjek és a feleségek külön-külön töltötték el. Az egyik csoportot a Hortobágyi házaspár vezette, a másikat Sipos Zsolt lelkigondozó, a kecskeméti Reménység Háza önkéntese.
A délutáni pihenő után folytatódott a csoportmunka, este pedig Vándorúton címmel vetített képes élménybeszámolót tekinthettek meg a szülők az El Camino zarándokútról.
A gyerekvigyázók a felnőtteknek szóló esti programok idején „pizsamapartit” szerveztek a nagyobb gyerekeknek, míg a már alvó kicsik mellett – igény szerint – bébiőrös ügyeletet biztosítottak.
Pénteken Marton Zsolt, a Központi Szeminárium rektora tartott előadást A megbocsátás lélektana a családban címmel. Szabadon, önként mondjunk le jogos haragunkról és a bosszúvágyról – biztatta hallgatóságát az előadó.
Délután Bíró László mutatott be szentmisét, majd előadást tartott a Szent Lujza-ház kápolnájában, ahol a JÓ Tábor néhány órára kibővült a püspök által vezetett egyetemista közösség, a Csütörtöki Csoport néhány egykori tagjával és családtagjaikkal. A gyerekekkel együtt csaknem százan vettek részt a szentmisén.
Ha nem ápoljuk magunkban a türelmet, akkor mindig találunk okot a türelmetlenségre. Rendszeresen vizsgáljuk meg magunkat, nem vagyunk-e önzők, önmagunk körül forgók. Az önzéstől ugyanis elviselhetetlen lesz az ember – mondta a püspök.
Este gyónási és beszélgetési lehetőség várta a résztvevőket, vendég tanúságtevőként pedig Dabóczi Kálmán látogatta meg a táborozókat. Mesélt az életéről és a munkájáról, arról, hogy hétgyerekes édesapaként milyenek a hétköznapjai és az ünnepnapjai, hogyan áll helyt a BKK vezérigazgatói posztján, illetve miként jut ideje arra, hogy számos keresztény civil szervezet, közösség és kezdeményezés (például a KETEG, a Mindszenty Társaság, a 72 Tanítvány Mozgalom stb.) munkájában is szerepet vállaljon.
Szombaton a reggeli ima után Bíró László folytatta előadását a szeretethimnuszról.
A szeretet nem keresi a maga javát. Itt a megelőző szeretetről van szó – magyarázta hallgatóságának a püspök. A pár két tagja közül mindig az kezdje el, aki tudja – tanácsolta a házasoknak. Bíró püspök szerint lényegében erről szól az életünk (vö. Jn 15,13), s ha ezt nem fogjuk fel teljes mélységében, akkor keserű lesz a házasságunk és a létezésünk is.
A „mindent remél” szakaszt olvasva tegyük fel magunknak a kérdést: tudunk-e bízni abban, hogy a társunk képes lesz változni, előrehaladni? Ne szűnjünk meg imádkozni a párunkért és a gyermekeinkért, de mindig ott szeressük őket, ahol éppen vannak, és olyannak, amilyenek. Nem számít, mit tesz a másik, lásd meg Isten arcát benne! – buzdította a jelenlévőket Bíró László.
Forrás és fotó: Szécsi Árpád
