Isten országa kicsiknek, nagyoknak

A szerzetesi életformát házaspárok is választhatják, s így rendházaikban a különböző életállapotúak sajátosan kiegészítik, gazdagítják egymás hivatásait. A családok fizikai leterheltségében, nevelési gondjaiban az egyedülállók közvetlenül tudnak segíteni; ugyanakkor nem maradnak magukra a szerzetesek a lelki küzdelmekben. Ez az érzékeny szeretet lett a bölcsője a budapesti misszióban az idősek gondozása és a fiatalok pasztorációja mellett különösen a nagycsaládok felé irányuló szolgálatnak.

Több mint másfél évtizede tartanak rendszeresen családos nyári lelkigyakorlatokat, illetve lelki napokat – legutóbb március 14-én a zuglói Argentína téri házukban. „Engem az vonzott ide, hogy a család együtt jöhet, a gyermekeim a közelemben vannak, bármi gond lenne velük. Miközben a férjemmel tudunk egy kis időt szakítani Istennek” – vallja az egyik anyuka. A játszóházban gyülekeznek a kicsik; hittant majd kézműves foglalkozást tartanak nekik a „nagyobbak”, a tizenéves fiatalok Márta nővér vezetésével, míg a „nagyoknak” szentségimádással kezdődik a nap. „Nem a szegek tartottak a kereszten, Uram, hanem a bűneim…” – átöleljük sorra a feszületet bűnbánattal, saját keresztünk hordozásához erőt merítve.

Luisa Nottegart, a közösség vezetőjét látjuk a kivetített képen. – A Szűzanya jelenti a belépőt hívő életünkbe – magyarázza. Az ember halálakor mondja ki a legfontosabb szavait, ez a végrendelete, öröksége. Jézus utolsó leheletével a kereszt tövében álló Jánoson keresztül nekünk ajándékozta édesanyját: „Íme, a te anyád!” Ő segít a kezdeti lépéseinknél, csak ezt nem veszik észre, elfelejtik vagy letagadják sokan. Arra az útra vezet, melyen keresztelésünktől az üdvösség felé haladunk. Ezt hasonlíthatjuk országúthoz: a haladáshoz szükségünk van tankolásra, ami az ima és a Szentlélekkel való töltekezés. Szükség van közlekedési szabályokra: az egyház tanítására; az útjelzőtáblákra: a Szentírás igéire; térképre vagy GPS-re: azaz lelkivezetőre. Sokszor azt gondoljuk, inkább nem állunk meg a pihenőhelynél, sietnünk kell, de így kimerülve könnyen lehetünk balesetek, azaz bűnök áldozataivá vagy okozóivá. A pihenők szükségesek, ekkor mód nyílik a szentgyónásra, amelyben megkönnyebbülhetünk, megtisztulhatunk a ránk rakódott portól, a bűnök terheitől. Ott táplálékot is vehetünk magunkhoz az Eucharisztiában úgy, hogy általa az Istenemberhez válunk hasonlóvá. A kiscsoportos beszélgetések, a közbenjáró imák után a kicsiknek-nagyoknak közös szentmise koronázta meg a napot.