Ám a szerzetesrendek feloszlatása után fel kellett adnia hivatását, bár akik ismerték, azt mondják, hogy lélekben mindig szerzetes maradt. Minden szentmisén ő orgonált, és a litániákon, a temetéseken is énekelt. Sosem hiányzott. Gyürki László plébános szerint – aki mellett csaknem huszonöt évig szolgált – így lett imádság az egész élete. Gondoskodott arról is, hogy mindig szép legyen a templom: nem készülhetett el nélküle szent sír, betlehem vagy úrnapi sátor. Emellett persze családanyaként is helytállt. „E sok és szép szolgálat alól most felmentette az Úr – mondja a plébános. – Köszönet a nyolc évtizedért, amelyet Istentől kapott. Bizonyára a mennyben is van énekkar, amely Isten dicsőségét zengi, beállhat most már ő is ide.” (Rátkai Mária temetése június 12-én volt.)