Fotó: Merényi Zita
Kerényi Lajos arról beszélt, milyen csodálatos, amint a Szentlélek a holt anyagból élőt teremt. Hozzátette: ha az eszme, a Lélek az anyagot elhagyja, az elfárad, élettelen lesz. Hasonlatként a gyurmából formázott figurákat említette, amelyeket pillanatok alatt összegyúrhatunk, s akkor csupán egy massza marad belőlük.
„Mi ne legyünk ilyenek! – lelkesítette az ifjúságot. – Ne az ösztönök, ne az anyagiak vezessék az életünket, hanem keressük az eszmét a társadalom építőköveiben. Így válhatunk fényessé, derűssé és boldoggá, Isten ragyogó képmásaivá.”
Beszédében Kerényi atya fölelevenítette azt az időszakot, amikor hazánkban nyíltan üldözték a keresztényeket. A kommunizmus, majd a szocializmus „építésének” idején ő maga is megjárta a börtönt, és egyike volt az üldözötteknek. „Akkoriban a sátán dolgozott az ország vezetőinek lelkében. De az ördög ma, a rendszerváltozás után is jelen van az életünkben – figyelmeztetett, és hozzátette: Napjainkban ráadásul fondorlatosabb módon támad, nemritkán a keresztény közösségek tagjainak sorából. A sátánnak nincs szüksége külső segítségre: a szabadosság, az anyagi javak hajszolása belülről bomlaszt. A piarista szerzetes arra bátorította a fiatalokat, merjenek gyónni, hogy a tunyaságból, a »gyurmaállapotból« mennyei születésnap válhasson.”
A jelenlévők az előadás után kiscsoportokban beszélhettek az elmúlt négy nap során bennük elindult lelki változásokról. Volt, aki arról számolt be, hogy a találkozó eredményeként szembesülni tudott a ténnyel: mindenkinek vannak problémái, és ezeket el kell fogadnunk. Ha pedig engesztelésként Istennek felajánljuk, még a javunkra is fordíthatjuk őket. Más arról beszélt, hogy ez a négy nap fölébresztette benne a vágyat, hogy nős emberként diakónus legyen, ezért már ki is nézett magának egy Szentlélek-szemináriumot, amelytől elhatározásának megerősítését reméli. Egy másik csoportban a vezető arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy időt kell szánnunk Istenre: naponta elcsöndesedve imádkoznunk, havonta gyónnunk kell, és rendszeresen mondani a rózsafüzért. Ha mindez sikerül, birtokba tudjuk venni a lelkünket, és jó döntéseket fogunk hozni.
Az ünnepi szentmise homíliájában Ternyák Csaba érsek Mária és Márta evangéliumi történetére utalva hangsúlyozta: mi most mindannyian Máriák vagyunk, hiszen négy napon át Jézusra figyeltünk, vendégül láttuk őt, a tanítását hallgattuk.
Nagy dolog, amikor az Úr meglátogat bennünket, megteszi felénk az első lépéseket, keresi társaságunkat. Isten szereti az embert, ezért minden szentmisében a testével és a vérével táplál bennünket. Mindezt szelíden és halkan teszi; apró jelekkel, életünk eseményeivel üzen nekünk.
Észre kell vennünk, hogy mindannyiunk élete Isten üzenőfüzete – fogalmazott a főpásztor. – Ő szólongat, hív bennünket, szeretne a szívünkbe költözni. Aki eljön Egerszalókra, az válaszol erre a hívásra, és beengedi a szívébe Istent.
Ternyák Csaba örömének adott hangot, hogy több százan vettek részt a lelkigyakorlaton, és minden nehézség ellenére kitartottak a négy nap során. Elkötelezettségük jelzi, hogy fontos helyet tölt be az életükben ez a találkozó, mert Egerszalók számukra az Istennel való találkozás helye. Az érsek hozzátette: minél nehezebb, annál értékesebb a kitűzött cél elérése. Így vagyunk mi, papok a hivatásunkkal – folytatta. – Sok mindenről le kell mondanunk az Istennek szentelt életért, s ti is ezt tettétek ebben a néhány napban. Időt szántatok arra, hogy elmélyedjetek a szeretetében és a megismerésében. Isten itt újra meglátogatott benneteket, amint az olvasmány szavai szerint meglátogatta Ábrahámot és Sárát, az evangéliumban pedig Máriát és Mártát. Találkozott veletek. Ez teszi különösen értékessé ezeket a napokat.
A szentbeszéd végén Ternyák Csaba egy titokról beszélt. Arról, hogy évek óta vannak olyanok, akik fölvetik a kérdést: van-e még értelme ifjúsági találkozót rendezni Egerszalókon, nem vált-e idejétmúlttá ez az esemény? Az érsek úgy fogalmazott: a nehézségek, a gondok egyre inkább meggyőzik arról, hogy a találkozók megrendezése Isten akarata. „Már most bejelentem: nem akarunk szembeszállni Isten akaratával.” Ternyák Csaba szavait hatalmas nevetés és taps fogadta, így az érsek csak hosszú idő elteltével tudta befejezni a mondandóját: „Jövőre is lesz szalóki találkozó, mindenkit szeretettel várunk!”
A szentmise végén Galo Gábor, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense búcsúzott a fiataloktól. Mint mondta, hálát, lelki derűt visz haza mindenki az áldott négy nap után. Szerinte szegényebbek azok, akik nem kóstoltak bele az igazságba, amit az idei találkozó mottója is kifejezett: Isten fiatal. Valóban az, hiszen sosem fáradt, és mindig jut ideje ránk. Ha arra van szükségünk, csak mellénk ül csöndben.
