A sziget nyáron

A költéseknek ugyan már vége, ám a madarak, úgy tűnik, még a telepen vagy annak közelében vannak. Első példányaik viszont rövidesen megjelennek a Dunán. A parti fákról egy nagy fakopáncs „csikk” hangját hallottam, a gyepen fiatal fekete rigó ugrált. Még pettyes, fiatalkori tollruháját viselte, szaporán ugrált, időnként felcsípett valamit. Itt kelhetett ki a szigeten, megszokta az emberi jelenlétet, bizalmas volt, egészen közelről figyelhettem. A gyepet nemrég locsolták, és a nedves földből, ha jól láttam, egy kisebb gilisztát is sikerült kihúznia.
Gyönyörűek a virágágyak a szigeten, a tarka szirmok felett lepkék repültek. Fehérlepkék, de láttam egy nappali pávaszemet és egy kis boglárkalepkét is. Valahol zöld küllő kiáltott. Ez a szép harkály otthon van minden parkban, arborétumban; bármikor járok is a szigeten, mindig találkozom vele. Néha látom, máskor csak jellegzetes hangos kiáltását hallom. Egy, a sétány mellé helyezett szemeteszsákot két dolmányos varjú bontogatott. Erős csőrükkel vagdosták, és már jókora lyuk tátongott rajta. Nem is olyan régen ugyanezt láttam itt, talán éppen ugyanezzel a párral. A varjúfélék okos madarak, a dolmányosok rendszeresen átvizsgálják a szeméttárolókat is eleség után kutatva. A Népligetben láttam egyszer, amint egyikük beugrott a szeméttárolóba, a párja pedig annak peremén ülve figyelt, őrködött.
A kis állatkertben két szarka sétált, ők is eleséget kerestek. Bármikor látom őket, mindig meg kell állapítanom, hogy nagyon szép, elegáns madarak. Csak ne lennének fészekrablók! Itt, a kis állatkert környékén mindig van néhány csóka is, sűrűn hallatott „csjek” hangjuk elárulja őket. Az örvös galamboknál még tart a költési időszak, három oldalról is hallottam jellegzetes búgásukat. A Nagyréten kettőt sétálni is láttam közülük, de egy labda után szaladó kutya láttán felrepültek.
A kis dísztavaknál a szokásos kép, a vízen úszkáló tőkés récék látványa fogadott. Egy fiatal anyuka állt meg a parton a kisfiával, és amikor táskájából egy kis zacskót vett elő, a kacsák versenyt úszva igyekeztek feléje. Azt hiszem, sokan etetik őket, és elég, ha valaki megáll a parton, máris figyelnek, és arrafelé úsznak. A bokrok között barátka kezdett énekelni, nyomban leültem egy padra, és hallgattam. Ez a szürke színű, fekete sapkás madár még rendszeresen megszólal július elején, néhány napja az állatkertben járva is hallottam egyet. A barátposzáta egyike Európa mesterdalnok énekesmadarainak, egy jó hangú hím akár egy fülemülével is versenyre kelhetne. Szitakötő vadászgatott a víz felett, hol erre, hol arra repült, és nagyon apró, számomra láthatatlan rovarokat fogott. Végre melegedett az idő, sütött a nap, és mintha gyengült volna a szél is. Kezdtem úgy érezni, tényleg nyár van a Margit-szigeten.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..