Ismét elment egy tanú

Poggi bíboros hosszú éveken át fejtette ki buzgó szentszéki szolgálatát mint apostoli nuncius, később a Vatikáni Levéltár és Könyvtár vezetőjeként tevékenykedett. Mindenütt nagyra értékelt tanúságot tett papi buzgóságáról és evangéliumi hűségéről. A pápa imádkozik az Úrhoz, hogy fogadja be őt örök békéjébe, a gyászolóknak pedig különleges apostoli áldását küldi. A Szentszék részéről ezt a sokat vitatott keleti politikát Casaroli bíboros 1988-ban így határozta meg: „Nevezzük politikának, de abban az értelemben, hogy ez a kifejezés a Szentszék tevékenységét jelöli, amely azonban szoros értelemben vallási és egyházi tevékenység. A másik oldalon viszont – a „szovjet tömb” és benne a rendszerváltozás előtti Magyarország, s azon belül is az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai, hírszerző és „szigorúan titkos állományú” tisztek – igyekeztek politikai céljaikra kihasználni a Vatikán jóindulatát. Céljuk az egyház megbénítása, a vallás elnyomása, az ateizmus terjesztése volt. Ez bizony távolról sem volt megszokott diplomáciai helyzet egy olyan buzgó pap számára, mint Luigi Poggi. „A kommunista világon kívülről érkezve” – akárcsak főnöke, Agostino Casaroli – nehezen ismerhette meg a „szocializmust építő”, valójában elnyomó rendszer igazi természetét. Az észak-olaszországi Piacenzában született 1917-ben. Rómában a szentszéki diplomatákat képző Egyházi Akadémiát végezte, majd húsz éven át az államtitkárság munkatársa volt. 1965-ben Közép-Afrika országainak apostoli nunciusa lett. 1966-ban címzetes érsekként a Rendkívüli Egyházi Ügyek Tanácsának titkárává nevezték ki. 1973-tól lett diplomáciai munkásságának területe a szovjet tömb, ahová már korábban is elkísérte olykor Casaroli érseket tárgyalásaira. Addigra – az 1964-es „részleges megegyezést” követően – rendszeressé vált a szentszéki és magyar tárgyaló küldöttség budapesti vagy római tárgyalása. Ezeknek az lett volna a célja, hogy az 1964-ben nyitva maradt kérdésekről megegyezésre jussanak, erre azonban nem kerülhetett sor, mert kommunista részről újabb és újabb „sérelmeket” hoztak elő, és igyekeztek csupán a püspöki kinevezésekre korlátozni az eredményeket. Poggi érsek közben 1975-ben a lengyel kormánnyal kialakított „állandó munkakapcsolat” vezetője is lett, és a többi kelet-európai országban is tárgyalt. A „keleti politikában” betöltött vezető szerepe után 1986-ban olaszországi apostoli nunciussá emelkedett. 1992-ben nevezte ki II. János Pál a „Római Szentegyház levéltárosává és könyvtárosává”, és 1994-ben bíborossá kreálta. Ismét elment – gazdag egyházi diplomáciai szolgálat után – a magyar egyház közelmúlt kálváriájának egy tanúja. Május 7-én temették a Szent Péter-bazilikában.