Imádsággal a közöny ellen
Fotó: Merényi Zita

 

1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel Auschwitz-Birkenauban az SS-ek meggyilkolták az ott lévő mintegy háromezer romát és szintit. Napra pontosan hatvanöt évvel később, 2009. augusztus 3-a hajnalán kislétai házában sörétes puskával agyonlőtték Balog Máriát, és súlyosan megsebesítették az akkor tizenhárom éves lányát. Ezt a bűncselekményt sorozatgyilkosok követték el, akik előzőleg már öt áldozattal végeztek. A Szent Egyed közösség minden évben megrendezi az emlékező imádságot, hangsúlyozva: „A gyűlölet és a közöny fertőző. De hisszük, hogy lehetséges a jóval is megfertőzni nemzedékünket.”
Szőke Péter, a Szent Egyed közösség budapesti vezetője köszöntőjében Desmond Tutu anglikán érseket, az apartheid elleni küzdelem nagy alakját idézte: „A rasszizmus eretnekség, istenkáromlás, mert minden ember Isten képmása.”
Az imádságot Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök vezette. Könyörgést mondott Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke; Michels Antal józsefvárosi plébános; Sajgó Szabolcs jezsuita, aki házigazdaként is köszöntötte a jelenlévőket; Dúl Géza, a Boldog Ceferino Ház vezetője és Radnóti Zoltán rabbi, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke.
Tanúságot tett Fahidi Éva, aki a birkenaui haláltábor foglyaként és túlélőjeként húszévesen szem- és fültanúja volt az ottani eseményeknek. A 2008–2009-es merényletek áldozatainak hozzátartozói közül Kislétáról eljött Balogh Aranka és nővére, Gizella – őket a kislétai parókus, Orosz Árpád kísérte el –, és ott volt Csorba Erzsébet is Tatárszentgyörgyről. Jelenlétük, kitartásuk és az emlékezéshez való hűségük ékes tanúbizonyság az imádság vigasztaló erejéről. Dúl Gézával együtt érkezett és az imádságon közreműködött néhány, a Boldog Ceferino Házhoz kötődő roma fiatal.
A megemlékezésen jelen volt Sólyom László, aki a cigánygyilkosságok idején köztársasági elnök volt, és 2009-ben meglátogatta a kislétai áldozat családját.
A kilencvenegy esztendős Fahidi Éva fiatal lányként került Auschwitz-Birkenauba. Túlélte az elszenvedett borzalmakat, és könyvet írt azokról. Fahidi Éva szem- és fültanúja volt annak, amikor 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka Birkenauban felgyújtották a cigány barakkot.
„Rengeteg kutya jött, az SS-tisztek üvöltöttek, hatalmas hangzavar volt” – így írta le azt a rettenetes éjszakát. Elmondta, hogy a cigányok pontosan tudták, mi történik velük, mert májusban egyszer már megpróbálták megsemmisíteni őket, de akkor ellen­álltak. Augusztus 2-án erre nem volt mód; tudták, hogy meg fognak halni – volt, aki imádkozott, mások kiabáltak. Fahidi Éva azt kívánta, hogy akik ezt elkövették, egész életükben ne halljanak mást, csak ezt a hangzavart.
Éva néni mindig szívesen beszél fiataloknak; azt a felnövekvő új nemzedéket látja bennük, amely emberségesebb világot építhet. Ez alkalommal különösen fontos volt számára, hogy roma fiatalokhoz is szólhat. „Ugyanabban a kemencében égették el az én őseimet, mint a ti őseiteket. Örök életemben összeköt veletek ez a tudat” – mondta nekik tanúságtételében. Arra buzdította őket, hogy tanuljanak, mert a tudás óriási hatalom, és segít, hogy ne higgyenek embertelen ideológiáknak. Tanulják meg szeretni a másik embert, aki éppen olyan, mint ők. „Éljetek nagyon jól és okosan” – kérte tőlük.
A tanúságtételt követően név szerint, egyesével megemlékeztek a cigánygyilkosság-sorozat áldozatairól, gyertyát gyújtottak értük, majd mindenki meggyújthatta az emlékezés mécsesét.
„2009. február 22-én éjjel Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokkal felgyújtották ifjabb Csorba Róbert és családja házát, majd a lángok elől menekülőkre sörétes puskából tüzet nyitottak. A családfőt és alig ötéves kisfiát, Robikát agyonlőtték, hatéves nővérét súlyosan megsebesítették.” „2009. augusztus 3-ára virradó éjjel Kislétán betörtek Balog Mária házába. Sörétes fegyverrel többször rálőttek a benn alvó negyvenöt éves asszonyra és tizenhárom éves lányára. Balogh Mária meghalt. Kislánya súlyos sérüléseket szenvedett.” A történetek között különösen megrendítően szólt azoknak a neve, akiknek hozzátartozói immár kilenc éve a közösség barátai, akik hordozzák a tragédia fájdalmát és részt vesznek az emlékezésben, az imádságban, amely az egyedüli enyhülés és remény lehet számukra.
Orosz Atanáz püspök elmondta, hogy a munkanélküli és a közmunkás romák ma is a társadalom peremén élnek, és napjainkban is mindennapos a gyűlöletbeszéd.
Nagy szükség van az imádság, a megemlékezés gyógyírjára, amely nélkül a bosszú, a „szemet szemért, fogat fogért” elv győzne. Népirtás ma is van, de a Biblia népei nem bosszút forralnak, hanem Istenre bízzák az ítéletet – tette hozzá.
Szerkesztőségünk kérdésére Orosz Atanáz elmondta, hogy az áhítaton részt vevők miatt fontosnak tartotta személyessé tenni a visszaemlékezést, hogy ne csak történelmi dátumokra emlékezzünk, hiszen a jelenlévők maguk is átélték ezeket a szörnyűségeket.
A népirtás ellen minden lehetséges módon szót kell emelnünk, az imádság révén is – hangsúlyozta.
„Hol van Isten?” – tette fel a kérdést könyörgésében Fabiny Tamás evangélikus püspök. Elie Wiesel történetének felelevenítésével válaszolt: amikor Auschwitzban felakasztottak egy gyermeket, az íróban erre a kérdésre válaszként megszólalt egy belső hang: „Ott lóg a kötélen.” Köszönetet mondott Istennek, hogy a szenvedésben mindig ott volt a történelem során, Auschwitzban, Tatárszentgyörgyön, Kislétán is, ott van ma is, és megszenteli a szenvedést.
Michels Antal azt kérte imádságában, hogy minden gyűlölet ellenére győzzön Isten irgalmas szeretete, és akik ellen erőszakot követtek el, tudjanak imádkozni, békére lelni.
Sajgó Szabolcs jezsuita azt kívánta: érezzük meg, hogy minden létező mélyén az Isten által alkotott csoda lakozik, és akkor nem marad hely az idegenség, a közöny és a gyűlölet számára.
A Szent Egyed közösség nevében Klemencz Zsuzsa imádkozott a hozzátartozókért és minden roma testvérünkért. Kérte az Urat, hogy mindazok, akik menekülésre kényszerülnek, befogadásra találjanak.
Radnóti Zoltán rabbi meghatóan szép imádsággal zárta a könyörgések sorát: elénekelte a mártírokért szóló héber nyelvű imát. Ebben azt kérik, hogy Isten a szentek és a tiszták között adjon nyugodalmat a megholtak lelkének, a kegyelem Ura takarja be őket szárnyaival, és kösse be őket az öröklét kötelékével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..