Írásai nagyrészt az erdélyi, bukovinai, moldvai magyarság sorskérdéseivel foglalkoznak. Alig harmincesztendősen kapta a Dante Könyvkiadó felkérését az emlékezetesen emlékező Erdély lelke című kötetre. Erős akaratú asszony volt, jellemében is szilárd, eltökélt. Személyes sorsában is megedzett erdélyi lelkiséget és szellemet hozott az anyaországba, és vitte a nagyvilágba számtalan utazása során. Vissza-visszatért szülőföldjére, és budai, lágymányosi otthonába. Most irodalmi életünkbe való visszatérését várjuk. Református vallású, egyetemes szemléletű ember volt. Egyetlen példa, mely műkritikusi értékére is rámutat: A háború után újrainduló katolikus folyóirat, a Vigilia első számában (1946. december) ő írt ismertetést Pilinszky János első kötetéről, az akkoriban megjelent Trapéz és korlátról – kiemelve a kozmikus életérzés ritka becsű költői képeit, szép és nyugtalanító költészetét, az életre ítéltek, a hivatással vertek gyötrelmes-szépséges sorsát. A címadó verset és az azóta fényes pályát befutó Halak a hálóban című remeklést. Ignácz Rózsa hetvenegy évet élt, halálát is századának tömegvívmánya: a gázoló autó okozta. Illő, hogy életműve és áldozatos tevékenysége előtt mi is meghajtsuk fejünket – a Krisztus-hívők egységéért megrendezett imahét végén, amely egyben az ő születésének századik évfordulója is.
