Fotó: Cser István
Püspök úr, hány országban szolgálnak ma magyar papok?
– Tizenöt országban száztizenkilenc, a magyarok ellátásával – vagy a magyarok ellátásával is – foglalkozó lelkipásztort tartunk számon. Közülük hetvennégyen végeznek elsősorban magyar lelkipásztori szolgálatot, további harmincegy pap időnként besegít (ők általában már idősek), tizennégyen pedig más kategóriákba sorolhatók. Mit értsünk ez utóbbin? Elsősorban kiöregedést. Aztán előfordul például, hogy magyarul nem tudó pap tart úgynevezett magyar misét, ami attól válik magyarrá, hogy a hívők magyarul mondják a liturgia egyes részeit.
Ma már – a korábbi gyakorlattal ellentétben – magyarországi lelkipásztorok is teljesítenek időlegesen külföldön szolgálatot.
– Többen valóban Magyarországról vállalják időlegesen a külhoni pasztorálást. Ez is jelzi, mennyire megváltozott az elmúlt negyedszázad során a külföldi magyar lelkipásztori szolgálat. Magyarországról megindult egy új típusú kivándorlás – tanulmányok és munkavégzés céljából –, s a papság összetételében is óriási változás következett be. Korábban emigráns papok végezték a szolgálatot. Mintegy ezer klerikus menekült el Magyarországról a második világháború után: papok, szerzetesek és szerzetesnők. Amikor elődöm, Miklósházy Attila püspök átvette a szolgálatot 1989-ben, még akkor is majdnem háromszáz magyar származású pap működött külföldön, persze nem mind magyar szolgálatban. Nagy érvágást jelentett az egyház számára a papok kivándorlása, mint ahogyan a társadalomból is hiányoznak a menekült értelmiségiek, szakemberek, szellemi kapacitások.
Kik alkotják a külföldi magyar közösségek magvát?
– Továbbra is az úgynevezett emigránsok, de ők kiöregedőben, kihalóban vannak; elsősorban az 1945-ös, az 1948-as és az 1956-os nemzedékre gondolok. Az újonnan érkezők sok helyütt bekapcsolódnak az egyházközségek életébe, de arra már kevésbé vállalkoznak, hogy anyagilag gondoskodjanak a templomról és a lelkipásztor ellátásáról. Németországban, ahol államilag beszedett egyházadó működik, más a helyzet.
Ugyanakkor örvendetes, hogy napjainkban gomba módra szaporodnak a hétvégi magyar iskolák. Egymás után születnek a tánccsoportok, különféle előadásokat és rendezvényeket hirdetnek – de mindezt már hazai, anyaországi támogatással. A Kőrösi Csoma Sándor program keretében több mint száz magyar fiatal tartózkodik külföldön, hogy ébren tartsák és ápolják a magyar kultúrát. Amit korábban a papok, az egyesületek végeztek, azt nagyban elősegítik ma ezek a „kulturális követek”. Általában hat-kilenc hónapig tartózkodnak kint, s lökést adnak a magyar nyelv, a magyar kultúra továbbadásában. Az államnak ugyanakkor nem feladata, hogy eltartsa a külföldi magyar egyházakat. Az új kivándorlóknak ott kell megélniük, ami sokszor nem könnyű, különösen Amerikában és Kanadában, ahol a magyar közösségeknek hatalmas templomaik és épületeik vannak, emellett papjaik megélhetéséről is gondoskodniuk kell.
Egyre inkább szorgalmazzák a helyi püspökök, hogy a magyar missziók és lelkipásztorok integrálódjanak az ottani egyházba.
– Ez tulajdonképpen már meg is történt, hiszen a magyar egyházközségek mindenütt a helyi püspök joghatósága alatt állnak. Szentszéki irányelvek születtek a migránsok lelkipásztori ellátására vonatkozóan. Ennek központi gondolata 1969 óta az, hogy a migránsközösségek integrálódjanak a helyi egyházba. A múltban egyetlen püspök sem törekedett arra, hogy megfossza a magyarokat a templomuktól. Az amerikai, kanadai, ausztráliai egyház ugyanazokkal a szekuláris problémákkal küzd, mint mi. Egyre inkább elmaradnak a hívők. A püspökök meg egyöntetűen kívánják megszervezni az egyházközségeket. Sokszor mégis kivételt tesznek az etnikai plébániákkal. A clevelandi püspök például megszüntette a többi etnikai plébániát, de a magyarok két plébániája ma még megvan. Kérdés azonban, meg tudjuk-e tölteni lélekkel a templomokat. Mert nem a falak a lényegesek, nem az épület, hiszen az egyház eleven kövekből áll. Ha nem lesznek élő kövek, az egyház összeomlik. Ne csak temetés folyjék magyarul, de sok esetben – a rokonokra, szomszédokra, ismerősökre tekintettel – már az is angolul vagy más idegen nyelven hangzik fel a magyar lélek fölött.
Régebben a katolikus missziók működéséről lehetett hallani, amelyek egyfajta menedéket jelentettek a külföldre került magyaroknak.
– A missziók elsősorban Európában terjedtek el, főleg Németországban, Svájcban, Ausztriában és Olaszországban. Ez azt jelenti, hogy van egy központ, ahol anyanyelvükön foglalkoznak az emberek lelki üdvével, és a magyar kultúrával, örökséggel. A missziót tulajdonképpen plébániának foghatjuk fel. A püspökök Európában egyre inkább megszüntetik a missziókat. Joseph Ratzinger állította fel a müncheni magyar katolikus missziót, s most Reinhard Marx bíboros megváltoztatta a nevét, magyar katolikus egyházközség lett. Ugyanez történt Stuttgartban, Frankfurtban, Kölnben és másutt. Az egyházközség elnevezés jobban kifejezi, hogy az egyház közösség.
Észak-Amerikában milyen a magyar egyházközségek helyzete?
– Már az 1800-as évek végén megindult oda a kivándorlás. Ez nagyobb lökést kapott a XX. század elején, s akkor sok egyházközséget alapítottak, melyeket ott gyakran „templomnak” neveznek. Számos etnikai plébánia jött létre a többi nemzet számára is. Montreálban például az egyházmegye plébániáinak hetvenöt százaléka nem helyi lakosokból áll, hanem úgynevezett etnikai közösségekből.
Ott van a nagy, szép templom, mellette a plébánia, amely közösségi házként is működik. Többemeletes, hatalmas épületek ezek, közösségi teremmel, konyhával ellátva. Az egyházi közösség kezdettől fogva egyúttal magyar közösségi helyet is jelentett. A hit és a magyarság, a kereszténység és a magyarság összeölelkezett.
Az épületek nagyrészt még megvannak, sokfelé ma is magyar templomnak nevezik, de talán csak havonta egyszer hangzik fel magyar szó. Amikor összejön a magyar közösség, a liturgia egy részét – olvasmány, könyörgés – magyarul mondják, magyarul szól az ének, a többi angolul vagy franciául folyik.
Kanadában – és különösen az Egyesült Államokban – a magyar pap angolul is szolgál. A tengeren túl – nehéz ezt Európából megérteni – az egyháznak pénzszaga van. Ahhoz, hogy a magyar templomot eltarthassák, a pap lelki lehetőséget kínál az angoloknak, franciáknak, németeknek, spanyoloknak, s akkor azok hozzájárulnak az egyházközség fenntartásához.
Alig van magyar templom, ahol ne miséznének más nyelven is. Los Angelesben, a Szent István-templomban például, amelyet a németekkel közösen építettek a magyarok, négy nyelven folyt a liturgia: magyarul, németül, angolul és spanyolul. Igen ám, de ez a paptól függ. Ha egy másik lelkipásztor érkezik, aki nem beszél spanyolul, akkor nem tudja elvégezni ezt a feladatot. Mivel az utóbbi időben a spanyol ajkú a legnépesebb közösség, ha ők kiesnek, nem járulnak hozzá tovább a templom fönntartásához. Ez be is következett. Hatalmas plébániát létesítettek maguknak.
Magyar lelkészekként tartom számon azokat is a tengerentúlon, akik angol nyelvűek ugyan – Chicagóban például egy ott született cseh származású pap –, mégis az említett módon magyar misét mutatnak be. Az USA-ban – ahol már nincs rá szükség – lebontják a templomokat. Ezek nem a mi fogalmaink szerinti műemlék templomok, hanem könnyűszerkezetes épületek.
Mi a helyzet Közép- és Dél-Amerikában?
– Közép-Amerikában gyakorlatilag nincs jelen magyar lelkipásztor. Caracasban, Venezuela fővárosában egy amerikai katonalelkész végzi a magyar miséket. Semmi köze a magyarokhoz, angolul és spanyolul beszél, a magyaroknak spanyol nyelven tartja a szentmisét havonta a magyar házban, ugyanis a magyaroknak nincs templomuk. Azért nevezik magyar misének, mert egyes részei magyarul hangzanak el a hívek részéről.
A brazíliai São Paulóban folyik még magyar egyházi élet, ahol két bencés atya szolgál. Igaz, idősek már, de a Szent Imre-templom fellegvárnak számít, működik a magyar ház, a cserkészet. Buenos Airesben szintén találunk magyar házat, de magyar papjuk nincs. Az utóbbi években meglazult az egyházi kapcsolat az ottani magyar közösséggel.
Afrikáról ritkán hallani magyar vonatkozásban.
– Ott már harminc-negyven éve nem szolgál magyar pap. A dél-afrikai Johannesburgban voltak próbálkozások, de végül nem sikerült… bár léteznek magyar kolóniák.
S a Közel-Keleten és Ázsiában?
– Ezeken a területeken soha nem volt magyar katolikus szolgálat. Missziós szerzetesek szolgálnak néhány helyen, de magyarul nem miséznek, hiszen nincs kinek, ennek ellenére magyar papokként tartom számon őket. Tajvanon például jó néhány magyar jezsuita élt, de őket nem tekintették magyar lelkészeknek. Ugyanígy Ausztráliában is vannak, voltak magyar származású papok, de angol nyelven, a helyi egyház tagjaiként szolgálnak. Az utóbbi tíz évben arra törekszem, hogy világosan lássuk a magyar lelkipásztori szolgálat valóságos helyzetét külföldön.
Ausztráliában jelentős magyar kolónia található.
– Itt három központunk van: Sydney, Adelaide, Melbourne. Ez nem azt jelenti, hogy három helyen misézünk magyarul, jóval több helyre járnak rendszeresen vagy időnként a papok. Érdekességként említem, hogy Canberrában él egy ausztrál pap, aki megtanult magyarul, s időnként misézett a helyi magyaroknak. Ausztráliában három lelkipásztor áll magyar szolgálatban, a többi magyar pap idegen nyelvű ellátást végez.
Európában nyilván jobb a helyzet.
– Németországban és Ausztriában találkozunk nagyobb számban magyar papokkal, de jelen vannak Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Svájcban. Ma már megoldható, hogy időnként – például Genfbe – Magyarországról repül ki lelkipásztor a hétvégi liturgiák bemutatására.
Visszaszorulóban van a külföldi lelkipásztori szolgálat?
– Arra törekszem, hogy mindenhova jusson magyar pap, ahol erre igény mutatkozik. Arra azonban nem vagyunk hajlandók, hogy mondjuk német plébánosnak küldjünk ki egy magyar papot, aki mellékesen magyar szolgálatot is végez. Az a fontos, hogy adott helyen magyar lelkészt nevezzenek ki, aki egyébként szívesen besegít a helyi egyháznak.
A magyar püspökök segítenek abban, hogy egyházmegyéjük valamelyik papja egy időre külföldre menjen. Olyanokra van azonban szükségünk, akik alkalmasak az ottani lelkipásztori szolgálatra. Nem biztos ugyanis, hogy aki idehaza remekül ellátja a szolgálatát egy bizonyos helyen, az külföldön is megtalálja és megállja a helyét.
