Ennyi a hír. A meglepetést a második mondat okozhatja: az önkritikát illetően ennyi telt a rendszerváltás küszöbén a kormánytól, hogy „aránytalanul súlyosak” voltak az ítéletek? Az ország nagy része már az ítélet kihirdetésekor többet tudott erről. És mit jelent az, hogy „tárgyalt” e büntető eljárásokról? Azt hihetnénk, hogy ez a szeptemberi bejelentés valóban perújrafelvételt jelentett – de szó sem volt erről. Somorjai Ádám bencés történész és Zinner Tibor jogtörténész Majd halálra ítélve című dokumentumkötetének bevezető tanulmánya arra is rávilágít, miért halogatta, késleltette az utolsó egypárti kormányzat a perújrafeltételeket.
Szeptemberben a kormány az igazságügyi minisztert bízta meg az intézkedéssel. Két hónap múlva, november 8-án azonban nem a főügyész, csak egy osztályvezető ügyész rendelte el a perújítási nyomozást. És ekkor megkezdődött – legalább is úgy látszott – a levéltári „nyomozás”. Valóban a törvénysértések felmutatása és az ítéletek semmiségének megállapítása volt a cél – vagy netán csak a politikai célból történő időhúzás? Kozma Gyula legfőbb ügyészségi ügyész már 1990. február 2-án rátalált a lényegre, a Magyar Dolgozók Pártja 1949. június 28-i jegyzőkönyvében, s benne Rákosi Mátyás előterjesztésére: „A jövő héten tárgyalja le a NOT (Népbíróságok Országos Tanácsa) a Mindszenty-ügyet, és hozzon helybenhagyó ítéletet.” – Ha csak ez az egyetlen eredeti dokumentum állt volna rendelkezésre, ennek alapján órákon belül elkészíthető lett volna a törvényességi óvás, és sor kerülhetett volna az elítéltek rehabilitálására. A huzavona azonban tovább folyt. Miért? Mert az akkori pártvezetők december 3-a – George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár máltai találkozója – óta már moszkvai értesítés alapján tudták, hogy szabad választások lesznek. Ekkor már a „szerecsenmosdatás” volt a cél, hogy az elődpártjuk „dicstelen múltjával összefüggő iratok ne rontsák még jobban helyzetüket. Mindszenty József és társai ügyének újratárgyalása és várható végkimenetele sok jóval nem kecsegtette a politikai aréna hatalmon lévő képviselőit, hiszen hatása mérhető lett volna a leadott szavazatok számán.” Az első szabad választások (1990. március 25.) előtt néhány nappal bejelentették a rehabiliálást. „Nem más történt, mint hogy egy törvénnyel megakadályozták az újabb büntetőeljárást”, az ÁVO által kegyetlenül előkészített kirakatperek törvénytelenségeinek széles körű megismerését. („Már-már olybá tűnik, hogy még mindig akadnak olyanok, akiknek érdekük fűződik az újabb „Mindszenty-per” elodázásához, eltussolásához és elhallgatásához.”– írta a Magyar Nemzet 1990. május 7-én.)
Ez most már a történeti kutatás feladata.
