A tízmilliós lakosságnak mintegy 26-27 százaléka katolikus, legalábbis az anyakönyv szerint. A morva országrészben (Brno, német nevén Brünn) lényegesen többen kötődnek az egyházhoz, mint a cseh tájakon. A csehországi társadalom erősen elvilágiasodott, már a XIX. század második felétől. Ennek egyik fontos oka a Habsburg-uralommal szemben erősödő nemzeti mozgalom. A XX. század elején a nemzeti mozgalom idegennek (osztráknak) minősítette a katolikus egyházat. A csehszlovák korszakban (1918-1939) kis javulás következett be a katolikusok megítélésében, a katolikus Csehszlovák Néppártnak köszönhetően. A kommunista évtizedek egyházüldözése erősítette a szekularizációt, de a nyolcvanas években az ellenállásban komoly szerepe volt a katolikus értelmiségnek.
A diktatúrától megszabadult országban némileg javultak a hitélet adatai. A vasárnapi templomba járók aránya 13 százalékra nőtt. Az utóbbi tíz évben azonban ismét visszaesés mutatkozik. Tomás Halík, a katolikus értelmiség tudós papja a vallásosság három típusát különbözteti meg: a helyenként tovább élő népies vallásosságot, a szektáktól különösen veszélyeztetett rétegeket, valamint a kereszténység felé tájékozódó, nyitott fiatalság nagy reményekre jogosító csoportjait. A lelkipásztori munka nagy biblikus felkészültséget, az alapok lerakásának készségét, az emberek személyes megszólítását és végtelen türelmet igényel. Miloslav Vlk prágai bíboros érsek többször kifejezett véleménye szerint a cseh állam és a katolikus egyház viszonya csak akkor jöhet tartósan rendbe, ha az állam visszaszolgáltatja az egyháznak a kommunista rendszer idején elkobzott vagyonát, és a mai kormányzat is megszünteti az egyház elleni barátságtalan lépéseit. Az egyház azért szeretné viszszakapni elkobzott vagyonát, hogy saját gazdasági modellt alakítson ki. Az állam a visszatartott egyházi vagyon nyereségéből csak nagyon kis részt juttat az egyháznak. Kétségtelenül megnövekedett az egyház szabadsága: a kommunizmus megszabadította hatalmi helyzetétől, az ateista hatalom bukása pedig az erőszakos elnyomatástól. Ami az anyagi erőforrásokat illeti, az elmúlt tíz-egynéhány év során megtapasztalhatták: ha vannak tehetséges, elszánt emberek, akkor az anyagiak valahogyan előteremtődnek. Ami a lelkieket illeti: a cseh katolikus egyház vezetői úgy látják, az egyháznak reagálnia kell mindarra, amit az idők folyása magával hoz, meg kell hallania és meg kell válaszolnia azokat a kérdéseket, amelyek az emberekben fölmerülnek. A lelkipásztoroknak azon a nyelven kell beszélniük, mint a rájuk bízottaknak. A Szentatya számos erőteljes üzenetet készül intézni a hívőkhöz és a jóakaratú emberekhez – mondta P. Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője. Bátorítása elsősorban a helyi egyháznak szól: tegyen tanúságot a hitről, árassza maga körül a reményt és a szolidáris szeretetet. Buzdít majd az ökumenizmusra, amely hitelessé teszi a keresztény hívek hozzájárulását a jövő építéséhez. Kulturális és erkölcsi távlatot jelöl meg a pápa, amely lehetővé teszi, hogy az európai egyesülés ne korlátozódjék pusztán anyagi és gazdasági szempontokra. Szent Vencel vértanú, Csehország védőszentjének ünnepét választották a pápa apostoli útjának időpontjául. Ezzel is emlékeztetni kíván a pápa arra az értékes szolgálatra, amelyet a kereszténység adott és ad ma is a cseh nemzet és valamennyi nép reményeihez és legbensőbb identitásához – mondta P. Lombardi.
