Húshagyó vasárnap

 

Liturgikus szövegeink azoknak, akik nem otthonosak bennük, félelmetesek, szinte hátborzongatóak az utolsó ítélet leírásában. A „tűzfolyamról”, a „siránkozók zokogásáról”, a „keserű siránkozásról”, a „gonosz férgekről”, a „fogcsikorgatásról” szólnak. Készülni kell az ítéletre, mert akár akarja az ember, akár nem, előbb-utóbb elérkezik. A készület legalkalmasabb ideje kétségtelenül a nagyböjti szent időszak, de az arra való előkészület is, mert ez a bűnbánat ideje. Ezért kapjuk a mai napon a figyelmeztetést: amikor majd az Emberfia elfoglalja trónját, hogy ítéletet tartson, „senki sem tagadhatja el bűneit az igazságtól vádoltatva és félelemtől szorongatva”.


Az ítélet félelmetessége mellett azonban olykor megjelenik az öröm gondolata is a liturgiában: „Íme, elérkezett a javak bőségét osztogató böjti idő, mely a szenvedélyek hullámzását lecsillapítja (…) azért örömmel tegyünk fogadást Krisztus Istenünknek.”

 

Figyelemre méltó az utolsó ítélet evangéliumi leírásában, hogy az üdvösség és a kárhozat feltételei ugyanazok, csak éppen ellentétes formában: az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, amelyeket vagy megtett az ember, vagy nem. Ez teszi őt végérvényesen naggyá, illetve kicsivé.

Milyen érdekes itt is a szembenállás! Amikor az éhezőnek ételt, a szomjazónak italt, a ruhátlannak ruhát, a rászorulónak odafigyelést és gondoskodást tudott adni valaki, vagyis kényelméről tudott lemondani, a neki kijáró („mert megérdemli”) nagyságából tudott engedni, tudott ezekben kisebb lenni, akkor naggyá vált. De amikor saját nagyságához ragaszkodott, nem tudott embertársa érdekében áldozatot hozni, akkor bizony kicsinnyé lett, s ha ez súlyos, akkor a kárhozat fenyegeti. A liturgia azonban még tovább is megy a figyelmeztetésben, amikor a nagyböjt felé vezérel bennünket: „Vigyázz azért, én lelkem, ha böjtölsz, hogy felebarátodat meg ne vesd, ha az ételektől megtartózkodol, testvéredet meg ne ítéld.”

Ki merné azt állítani magáról, hogy nem vétkezett (vagy legalább nem mulasztott) az ítélet alapját képező dolgokban? Ám nincs nagy baj, csak a figyelmeztetést kell komolyan venni anyaszentegyházunktól: „Itt az alkalmas idő, használd fel azt, és kiálts fel: Vétkeztem, Uram, teellened vétkeztem! De ismerem a te irgalmas voltodat, ki jó pásztor vagy, kérlek azért, el ne válassz engem azoktól, kik jobb kezed felől fognak állni.”