Hetvenöt évvel ezelőtt lépett be a Jézus Társaságába, ahol a szent életű Kaszap István novíciustársa volt. Papságának hatvannegyedik évében, a napokban (augusztus 18-án) tért haza a mennyei Atyához. Így a rendi évfordulót is már odaát ünnepli, vagyis azt, hogy száz éve, 1909. szeptember 7-én alakult meg a jezsuiták önálló magyar rendtartománya.
Páter Bálint József olyan elkötelezett hűséggel szolgálta Istent és az egyházat, amely hitvalló példaképeink közé emelte már életében is. Pár hónapja a budapesti jezsuita rendház falán emléktáblát helyeztek el. „A kommunista diktatúra idején börtönbüntetést szenvedett jezsuiták emlékére – Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, Mt 5,10″ – olvasható rajta. A nevek között ott van az övé is – pappá szentelésének évében, 1946-ban tartóztatták le először. Két évig tartották fogva. Fizikai bántalmazásoktól sem volt mentes ez az időszak. Majd 1964 decemberében államellenes összeesküvés vádjával újra bebörtönözték, 1967-ben, amnesztiával szabadult. Ezután Újpesten, majd Turán, végül Rátkán volt kántor és karvezető. Hivatalosan onnan ment nyugdíjba. „A börtönben átéreztem – vallotta –, hogy mindent elvehetnek tőlem, de a Krisztustól kapott papi hatalmat nem. Azt, hogy a szavam képes az égből az Istent lehozni a földre. Ezért érdemes vállalni minden nélkülözést, megpróbáltatást.” Sok évvel később, 1996-ban, II. János Pál pápa győri látogatása alkalmával a kommunista rendszerben börtönt elszenvedett papokkal együtt mutatta be a szentmisét. Köztük volt Bálint József is. 1916-ban született Cegléden. Vácon járt a piaristákhoz. Ott hallott először a jezsuitákról, akik közé aztán Isten egyre erősebben vonzotta. Osztályából tizenöten mentek el papnak. Mély hatást gyakoroltak rá a kor nagyszerű jezsuita szerzetesei (például P. Bangha Béla, P. Hunya Dániel, P. Csávossy Elamér, P. Kerkai Jenő). A Manrézából Szegedre került, ahol filozófiát és teológiát tanult, közben nevelőtanárként dolgozott. Később szemináriumi filozófiatanár is volt. Tudós ember, de amikor az élet úgy hozta, szakmát tanult. A feloszlatás évei alatt titokban tartotta a kapcsolatot rendtársaival. A Kerkai Jenő által alapított KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa) küldetését átmentette a vészterhes évtizedeken. Már elmúlt hatvanéves, amikor lehetősége nyílott, hogy Rómában ledoktoráljon. Fáradhatatlan, buzgó lelkipásztor volt. Mély és vidám lélek, kiváló lelkivezető, aki hosszú időn keresztül tartott lelkigyakorlatokat a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban is. Majd Kispest, Jézus Szíve-templom, aztán Szeged, Tahitótfalu – hogy csak néhány helyet említsünk szolgálati helyeiből. A legutolsó a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon volt. Nagy hatást gyakorolt hallgatóira 2007-ben, a városmiszszión tartott beszámolójával. A következő évben vehette át a Hit pajzsa kitüntetést. Termékeny szerző volt. Több könyve álnéven jelent meg. Egyik műve kapcsán így vélekedett róla Béky Gellért: „Meglep a szerző sokoldalú ismerete, tájékozottsága a filozófiai, teológiai és profán szféra területén. Rajta tartja kezét és szemét az idő kerekén. Stílusa eleven, sodró, meggyőző… Nekünk, idősebb jezsuitáknak, különösen érdekes, tanulságos P. Bálint könyve. A fiatalabbak még többet tanulhatnak belőle: hitet, papi buzgóságot, lelkipásztori lelkiséget, szép magyar stílust, és főleg pozitív látásmódot, nagy-nagy reményt a jövőt illetően.”
Kilencvenhárom év, buzgó papi szolgálattal. A jezsuiták jelmondatához híven törekedett egész életében „mindent Isten nagyobb dicsőségére” tenni, miközben a lelkeket és a lelkét Istenhez emelte: „Sokat imádkoztam, hogy hűséggel meg tudjak maradni a hivatásomban.”
