Hűséggel és szeretettel

A szentek és boldogok figyelmeztetnek bennünket, hogy a béke és az emberi társadalom megújulásának útja az életszentség. Batthyány-Strattmann László egyike annak a megszámlálhatatlanul sok Krisztus-követőnek, akik mártíromságukkal vagy hősies fokon gyakorolt erényes életükkel tettek tanúbizonyságot hitükről. Férfiak és nők, ifjak és idősek, világiak és egyháziak, sokszor drámai helyzetben is vállalták a szeretet erejét, a lélek szabadságát, a Krisztus iránti hűséget. II. János Pál pápa öt esztendeje, 2003. március 23-án avatta boldoggá a szegények orvosát, Batthyány-Strattmann Lászlót. Hazánkból a püspöki konferencia tagjai és hatvan lelkipásztor vezetésével több ezer fős zarándokcsoport utazott az ünnepségre. Az évforduló alkalmával elevenítsük fel a történteket.

A boldoggá avatás előestéjén osztrák és magyar zarándokok közös szentmisén vettek részt a Santa Maria Maggiore-bazilikában. Vasárnap reggel napsütéses idő fogadta a Szent Péter téren egybegyűlteket. A szentmise kezdetén ismertették az öt boldoggá avatandó életrajzát. A Bécsben elhunyt szemészorvos boldoggáavatási kérelmét az eisenstadti és a szombathelyi egyházmegye közösen nyújtotta be. Elsőként Christoph Schönborn bécsi érsek németül, majd Paskai László bíboros magyarul ismertette a szent életű példakép alakját. A Batthyány-család címerének jelmondata így szólt: „Hűséggel és erősséggel.” A szegények orvosa változtatott ezen: „Hűséggel és szeretettel.” Orvosként megtapasztalta ugyanis, hogy az emberi erő az évekkel megfogyatkozik, a szeretet azonban „soha el nem múlik”.

Batthyány-Strattmann László magyar főnemesi család hatodik gyermekeként született Dunakilitiben, 1870. október 28-án. Középiskolai tanulmányai után 1900-ban szerzett orvosi diplomát a bécsi egyetemen. Később specializálta magát szemorvosnak. 1898-ban feleségül vette a mélyen vallásos Corret Mária Terézia grófnőt. Tizenhárom gyermekük született, akiket a legnagyobb odaadással neveltek. A szülőknek, főleg az édesapának mindig volt ideje a gyermekeivel való foglalkozásra. A herceg szülői feladatai mellett szenvedélyesen szolgálta betegeit. 1902-ben kórházat alapított a burgenlandi Köpcsényben (Kittsee), hogy a szegényeket minél jobban elláthassa. Az I. világháború után az egész család áttelepült a magyarországi Körmendre, ahol a herceg saját vagyonából szintén kórházat hozott létre. Betegeiben mindig Krisztust látta. Buzgóságának középpontjában az eucharisztikus Krisztus állt. A napi mise a családi közösségben végzett rózsafüzér, a személyes imádság, sok munkája és szülői feladatai mellett természetesen hozzátartozott minden napjához. Tudatosan a szegények orvosa akart lenni. A test gyógyítása mellett mindig törekedett a lélek gyógyítására is. Az orvosi kezelést ingyenesen végezte, a szegényeket pedig még külön, anyagilag is támogatta. Tizennégy hónapi súlyos szenvedés után, amelyet a keresztre feszített Krisztussal egyesülten viselt, 1931. január 22-én halt meg Bécsben, a szentség hírében. Holttestét a burgerlandi Németújváron (Güssing) temették el a családi sírboltban.

Batthyány-Strattmann László életútjának rövid ismertetése után a Szentatya ünnepélyesen kinyilvánította: engedélyezi, hogy Isten tiszteletre méltó szolgáját boldognak nevezzék, és emléknapját halála napján, vagyis január 22-én megüljék. A szertartás megható pillanata volt, amikor az öt boldoggá avatott nagyméretű portréjáról felhúzták a leplet. Örömkönnyek csillogtak a jelenlévők szemében. Ezután Boldog Batthyány László ereklyéjét az oltár mellett felállított állványra helyezték. – Ő is abban a szellemben élt, amelyről Szent Pál írt a korintusiakhoz szóló első levelében (amelyet magyarul olvasott fel a téren egy szombathelyi fiatalember): Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél. Beszédében a Szentatya utalt az öt új boldog életének egy-egy jellemző vonására, majd Batthyány Lászlóhoz érve kiemelte: „nemesi őseinek gazdag örökségét értékesítve ingyen gyógyította a szegényeket, és két kórházat is épített. Érdeklődését nem az anyagi javak töltötték ki, de nem is a siker és a karrier volt az életcélja. Ezt tanította és élte családjában, így lett gyermekei számára a legjobb hithirdető. Mindehhez az eucharisztiából merítette a lelkierőt. Boldog Batthyány-Strattmann László sohasem helyezte a földi javakat az igazi, a menynyei kincsek elé. Példás családi élete, szolidaritása bátorítson mindenkit az evangélium hűséges követésére.”

„Olyan hálás vagyok a Jóistennek, hogy az orvosi hivatásra elvezetett, és annyi szeretettel irányított, míg meglett a diplomám, és aztán a kórházam. Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a Jóistennek tetsző dolgot cselekedjem” – vallotta Batthyány- Strattmann László. Világi, családos emberként jutott el az életszentségre – példája ennyiben talán még időszerűbb a másik négy boldoggá avatotténál, akik szerzetesek, illetve papok voltak. A szentmise felajánlásakor egy magyar hitoktatónő vitte az oltárhoz a bort. A szombathelyi egyházmegye ajándékát is akkor adták át, egy szemvizsgáló készüléket, amelyet később a Szentatya a harmadik világ egyik kórházának ajándékozott. „Szeretettel köszöntöm Mádl Ferenc köztársasági elnök urat, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjait, valamint a Magyarországról és Ausztriából érkezett híveket. Boldog Batthyány László példája, aki családi körben naponta imádkozta a szentolvasót, erősítsen titeket a Szűzanya tiszteletében” – mondotta a szentmise végén a pápa. Majd a vak gyermekek budapesti, Batthyány László nevét viselő otthonának egyik látássérült lakóját is megáldotta. Nem véletlen, hogy óriási olajfaágat állítottak a miséző oltár egyik sarkához, a feszület mellé. Néhány nappal az Irak elleni háború megkezdését követően a béke utáni vágyat fejezte ki az olajág, akárcsak a Szentatya üzenete: „Forduljunk most édesanyánkhoz, tőle kérjük keresztény élethivatásunkban való kitartást, őt kérjük a világért, a béke ajándékáért!”

A Tevere túlsó partján, a Via Giulián, a Pápai Magyar Intézetben fogadással folytatódott az ünnepség. „Mi, magyarok, büszkék vagyunk hőseinkre. Ebben nincs semmi érdem, hacsak az nem, hogy ezek a hősök, a magyar hősök nem a csatamezőn adták az életüket, hanem egész életük volt áldozat – fogalmazott a köztársasági elnök. – Büszkék lehetünk rá, hogy Apor Vilmos és Romzsa Tódor után új magyar boldogot köszönthetünk. Olyan láncszemek ők, akik a világegyházzal kötik össze nemzetünket.” A boldoggá avatás másnapján, délelőtt tizenegy órakor már zsúfolásig megtelt a VI. Pálról elnevezett kihallgatási terem. A spanyol, francia, magyar és osztrák csoportok egymással versenyezve hangoltak a Szentatyával való találkozásra. A magyarokhoz a következő szavakkal szólt a pápa: „Kedves magyar zarándokok! Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóhoz hasonlóan ti is legyetek hűségesek az evangélium szolgálatára kapott missziótokhoz.” Az audiencia végén nemcsak a jelen lévő főpásztorok, hanem a Batthyány-gyermekotthon néhány kis lakója és gondozója is a Szentatya elé járulhattak áldásra. Megható jelenet volt, amint a betegség keresztjét hordozó látássérült gyermekeket megáldotta az öreg pápa, aki maga is közelről ismerte a testi szenvedést. A pápai kihallgatáson az a magyar fiatalember is jelen volt, akinek Isten – „a szegények orvosa” égi közbenjárására – visszaadta egészségét, erejét. A férfikor delén támadta meg a betegség, melyből nem látszott kiút. „Néhány napja van hátra” – nyilatkozták az orvosok, mire a beteg felesége és szülei, valamint egy köréjük szerveződött alkalmi imacsoport, rendíthetetlen hittel Batthyány László közbenjárásáért kezdtek fohászkodni. Kérésük meghallgatásra lelt: a halálos beteg emberileg megmagyarázhatatlan módon hirtelen meggyógyult.

Este, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában adtak hálát a magyar zarándokok a Rómában töltött napok nagyszerű élményeiért. „Meglátogattuk Szent Pétert, most pedig Szent Pálhoz jöttünk, hogy megköszönjük Boldog Batthyány-Strattmann László boldoggá avatását – kezdte a hálaadó szentmisét Paskai László bíboros. Konkoly István szombathelyi püspök, az egész zarándoklat házigazdája beszédében a nagy francia írót, Bernanost idézte: Mi a jelentősége a szenteknek? – tették föl egyszer a kérdést az írónak. – Ők hitelesítik az egyházat, keresztény vallásunkat – válaszolta. Beszéde végén a püspök visszatért ehhez az idézethez. Nem elég tapssal köszönteni a szenteket, egész életünkkel kell követnünk példájukat. Boldog Batthyány László járjon közben mindnyájunkért, hogy ezt felismerjük, és merjük követni őt az életszentség útján, hűséggel és szeretettel!

„Imádlak, végtelen Fönség, aki nekem az orvosi hivatást jelölted meg, s megadod ahhoz is a lehetőséget, hogy kórházat tartsak fenn a keresztény testvéri szeretet gyakorlására. Jöjj, Szentlélek, világosíts meg mindabban, ami hivatásom teljesítéséhez szükséges! Mennyei Atyám, áldj meg minden hozzám forduló és kórházamban fekvő beteget, add meg végtelen jóságodban lelküknek az örök életet és az irántad való mérhetetlen szeretetet, valamint testi bajaik gyógyulását, amelyhez gyönge erőm segítségét kérik. A te mindenhatóságod és szereteted pótolja mindazt, amit én emberi gyöngeségem miatt nem tudok megtenni. Szűzanyám és Szent Erzsébet, kérlek, ti vigyétek kérésemet az isteni Üdvözítő elé.”

(A „szegények orvosának” napi imája)

„Sok évre kiterjedő orvosi ténykedésem alatt elégszer tapasztalhattam, mily nagy volt az öröme betegeimnek, amikor gyógyulva hagyhatták el kórházamat vagy rendelőmet. Ilyenkor önkéntelenül is az a gondolatom támadt: a tested ismét egészséges, de a lelkedet talán már rég súlyos kór emészti! Akarsz-e egy olyan egyetemes szert megismerni, amellyel a Jóistennél minden elérhető? Egy szóban megmondhatom ezt: imádkozzál! Imádkozzál állhatatosan, mert bár biztos, de nem rögtön való meghallgatásra nyertünk ígéretet. Bízd Isten akaratára, mikor és miképp óhajt meghallgatni. S még egy könnyű és egyszerű tanácsot adhatok, melynek követése által végső célodat elérheted: szeresd Anyádat! Ajánld magad mindennap anyai szeretetébe, s reggelenként legalább egy Üdvöz légy, Máriát imádkozzál hozzá, hogy anyai áldása legyen veled egész nap. S ha mégoly nagy bűnök, mégoly nehéz gondok is nyomnák is lelkedet, tudod, hogy ő a bűnösök oltalma és a szomorúak vigasztalója. Adja a Jóisten, hogy a jó mag, melyet szívedbe hintenek, bőséges gyümölcsöt teremjen, növelve és mérlegelve Jézus isteni szívének kegyelme és áldásai által.”

(Részlet a Nyisd fel szemeidet és láss! címmel Batthyány László által gyermekeinek írt hittanfüzetből, amelyet betegei között is osztogatott.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..