Homíliavázlat: Kaland a kútnál

A Jézussal folytatott dialógusok során megtörténik az átváltozás, a lélek éhe, a lélek szomja lesz elsődlegessé. “Az Isten ajándékára, az élő vízre” (Jn 4,10) való rátalálás öröme feledteti a testi szomjúságot, és minden epekedést, vágyakozást. Minden, addig isteninek hitt ital szavatosságát veszti.
A bibliai kút-dialógusokban a kútnál mindig több történik, mint amiért odamennek. Ezek rátalálás, egymásra találás történetek (Ter 24,1-61). Amikor a kereső rátalál kedvesére, egyetlenére, akinek lénye rabul ejti, akinek tekintete a szívében a szerelem éltető forrását fakasztja, akkor jegyesét így szólítja: “kert forrása, élő vizek kútja” (Én 4,15).
Itt, Jákob kútjánál is a szamariai asszony többre talál meríthető víznél, “Isten ajándékára” lel, arra a szeretet-ajándékra, melyben Isten a legdrágábbat, egyszülött Fiát, azaz mindenét odaadja (Jn 3, 16).
Akiben megfogan az ajándék, Isten szeretete, az forrásává is válik ennek a szeretetnek. A forrás frissítő vizét kínálja. Így az asszony is, szalad, hogy örömét megossza övéivel, hogy ők is találkozzanak azzal, aki képes forrást fakasztani, a szomjas emberi szív sivatagában. Az asszony puszta örvendező lénye evangelizál, ez ad szavainak hitelt. Nincs szüksége vödörre. Akiben a hit öröme az életöröm, az bármit is tesz, ablakot pucol, beteget ápol, gyermeket tesz tisztába vagy betűvetésre tanít, az minden mozdulatával Jézusról szól, Jézushoz hív.
“Semmit se vigyetek az útra” (Lk 9,3), magatok legyetek úton a szolgálat szeretetével. És ez elég.
Az evangélium szól Jézus öröméről is, ő is elfeledkezik italról és ételről. Hiszen teljesedni látszik az Atya akarata, ott, ahol nem is várta. Míg a kenyérrel jóllakott kafarnaumiak, gazdag zsinagógájukban megtagadják Jézust és faképnél hagyják, mondván: “Kemény beszéd ez, ki hallgathatja” (Jn 6,61), addig a lenézett, pokolfajzat szamariaiak (Jn 8,48) jönnek, hogy hallgassák és a világ üdvözítőjének vallják. Isten akarata teljesül mindig meglepetésszerűen ott, ahol nem várjuk, úgy, ahogy nem várjuk: vereségből győzelem, kínkeserves halálból dicsőséges diadal. Az Atya akaratának teljesítése nemcsak az éhet, és nem csak a szomjat feledteti, de elviselhetővé teszi az égő fájdalmat is. Ezért kiálthat Jézus a kereszten János evangéliumában, hogy bevégeztetett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.