Ez a jelkép vezeti a zarándokokat a végső úti cél, idősebb Szent Jakab apostol Santiago de Compostela-i sírja felé, és gyakran az öltözékükön vagy a hátizsákjukon is viselik valamilyen formában a vándorok. Szent Jakab középkori ábrázolásain is gyakran feltűnik a fésűkagyló (zarándokkagyló, Szent Jakab-kagyló, Pecten jacobaeus), amely szorosan összefonódott az El Caminóval és általában a keresztény zarándoklatok hagyományával. De mi áll e jelkép kialakulásának hátterében? Egyrészt a Szent Jakab holttestének Spanyolországba érkezését övező legendakör. Az egyik történet szerint például miután Jakab 44-ben vértanúhalált szenvedett Jeruzsálemben, testét Spanyolországba vitték. Az egyik ló még a hajón megriadt, s lovasával együtt a tengerbe zuhant. Csodával határos módon azonban az állat és gazdája is megmenekült: fésűkagylókkal borítva lépdeltek elő a habokból.
Ennél gyakorlatiasabb magyarázat is létezik a Szent Jakab-kagyló népszerűségére. A spanyol Galicia régióban a tengerparton, Jakab sírjához közel tömérdek fésűkagylót találhatunk. A középkori zarándokok java része penitencia gyanánt járta végig az utat. Hogy a zarándoklat elvégzését bizonyítani tudják, sokan kagylót vittek haza a tengerpartról. Azoknak, akik Szent Jakab-kagylóval kívánták bizonyítani, hogy teljesítették a rájuk kiszabott penitenciát, eleinte egészen Finisterréig el kellett menniük, hogy a tengerparton Szent Jakab-kagylót keressenek. Az árusok azonban már a XII. században meglátták a kialakuló szokásban rejlő üzleti lehetőséget, és a Santiago de Compostela-i székesegyház mellett is árusítani kezdték a kagylókat, amelyek nem csak szuvenírként szolgáltak: evés és ivás céljára is hasznos eszköznek bizonyultak.
Ahogy a Szent Jakab-kagyló mind jobban összefonódott az El Caminóval, úgy vált egyre inkább a zarándoklat szimbólumává. Immár a keresztény emberek menny felé tartó útját is jelképezte, akik köztudottan „zarándokok és jövevények a földön” (Zsid 11,13). A katekizmus szerint „A zarándoklatok arra emlékeztetnek, hogy itt a földön úton vagyunk az ég felé. Kezdettől fogva különösen alkalmasak az imádság megújítására. A kegyhelyek az élő forrásaikat kereső zarándokok számára alkalmas helyek arra, hogy »mint Egyház« éljék át a keresztény imádság különböző formáit” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2691.).
A Szent Jakab-kagylót a keresztség kiszolgáltatásakor is használták. Nemcsak azért, mert praktikus eszköz víz merítéséhez, hanem azért is, mert a zarándoklat szimbóluma. A keresztség a keresztény ember útjának kiindulópontja. A pap, amikor a kagylóval vizet önt a gyermekre, elindítja őt a mennyország felé tartó zarándokútján.
Forrás és fotó: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
