Mindez az emberi természet igazságából következik. Újabban azonban kétségbe vonják, hogy van igazság, hogy eldönthető, hogy mit kell igazságnak tekinteni. A demokráciára hivatkozva a kényes kérdéseket sokszor nem is illetékes testületek elé viszik, mondván: döntsön a többség. Így igazságtalan, a társadalmi fejlődést károsan befolyásoló törvények születnek. A testületek érdekek mentén, legtöbbször gazdasági szempontokat figyelembe véve döntenek, az erkölcsi értékek nem játszanak szerepet. Ezáltal olyan „emberi jogok” jelennek meg, amelyek épp a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot sértik.
Iszonyatos pusztítást végzett a második világháború az egész világon, de különösen Európában. Emberek milliói haltak meg értelmetlenül, anyagi és erkölcsi értékek semmisültek meg. Kiábrándultság lett úrrá sokakon: valóban nincsenek tartós értékek, nincs határa annak, amit az ember az emberrel megtehet? Úgy látszott, hogy már a „tékozló fiúknak” sincs hova hazatérnie, az atombomba korában nincsenek már sem békés otthonok, sem jóságos apák (vö. Lk 15,11-32). Megérlelődött az idő, hogy az ember megfogalmazza: mindenkinek joga van emberhez méltó életet élni. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én Párizsban kiadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelynek 1. cikke kimondja: „Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel bírván, testvéri szellemben kell egymás iránt viseltetnünk.” Kétségtelenül történelmi jelentőségű dokumentumról van szó, hiszen az egész emberiséget érinti, és összhangban van az evangélium szellemével. XXIII. János pápa üdvözölte és továbbfejlesztését szorgalmazta (Pacem in Terris, 143, 144), VI. Pál pápa az ENSZ-közgyűlésen, 1965-ben mondott beszédében méltatta jelentőségét, II. János Pál pápa mérföldkőnek nevezte, az ezredforduló alkalmából mondott egyik beszédében sürgetett, hogy szerezzünk neki érvényt: „Mentsük meg az embert, mentsük meg együttes erővel!” A nyilatkozat megfogalmazóinak nem volt könnyű dolga, mert egy sor nehezen összeegyeztethető álláspont között kellett kompromisszumot találniuk. Három fő kérdést végül megkerültek: az ember Istenhez való viszonyát, a jogok határait és abszolút alapját, valamint a jogok és kötelességek egymáshoz való viszonyát. Ez a három hiányosság a mai napig megnehezíti a nyilatkozat szellemének megfelelő állami alkotmányok és törvények alkotását, és ezek alkalmazását. A 16. cikk egyértelműen rögzíti: a nagykorú férfiaknak és nőknek joguk van házasságot kötni, de csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezésével; a férfiaknak és a nőknek a házasság tekintetében egyenlő jogaik vannak; továbbá, hogy a család a társadalom természetes és alapvető közössége, jogosult tehát a társadalom és az állam védelmére. Hogyan érintette családotokat a világháború rombolása, hogyan tudták felmenőitek megőrizni az emberi méltóságba vetett bizalmukat? Az emberi jogok milyen megsértéséről tudtok rokoni, baráti, ismerősi körötökben? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az emberi értelmet és lelkiismeretet tekinti a jogok alapjának. Hivatkozik az ember méltóságára, e méltóság forrásáról azonban nem tesz említést. A korunkban terjedő erkölcsi relativizmus tagadja azonban, hogy az emberre vonatkozó bármely általános igazság megfogalmazható lenne, ez pedig maga után vonja a házasság és a család igazságának tagadását is. A jog és a törvények alapjául a közmegegyezést tekintik, azt tartják általános érvényűnek, amit a többség jóváhagy. Az igazság így attól függ, amit a többség akar. Azok, akik tagadják az objektív erkölcsi igazság létét, megvesztegetéssel, manipulációval, erőszakkal rákényszeríthetik akaratukat a döntéshozó testületekre, és demokratikus úton szentesítik az áligazságokat. Így jöhetnek létre olyan törvények, amelyek emberek csoportjaitól megvonják a legalapvetőbb jogot, az élethez való jogot, és engedélyezik az abortuszt és az eutanáziát; így történhet meg, hogy egyesek önkényesen dönthetnek nemi hovatartozásukról, vagy hogy egynemű párok olyan jogokat követelhetnek maguknak, amelyek csak a társadalom egészének javát szolgáló házaspárokat illetnek meg. Az ilyen jogok emberi jogok közé való beemelése súlyos tévedés, és ellentmond az emberi természet igazságának. A döntések „alapja nem lehet időleges és változékony »többségi« vélemény, hanem csak egy objektív erkölcsi törvény elfogadása, amelyben az emberi szívbe írt »természeti törvény« az irányadó a polgári törvény számára. Amikor a kollektív lelkiismeret tragikus elhomályosodása miatt a szkepticizmus odáig ért, hogy kétségbe vonja az erkölcsi törvény alapvető elveit is, maga a demokratikus berendezkedés rendül meg alapjaiban, és az ellentétes érdekek gyakorlati szabályozásának puszta mechanizmusává silányul.” (Evangelium vitae, 70.)
Hogyan tudjátok gyermekeiteket az objektív erkölcsi törvények tiszteletére nevelni? Hogyan tudjátok az erkölcsi alapot nélkülöző, „többségi” határozatok okozta erkölcsi és anyagi károkat kivédeni? Minthogy az 1948-as nyilatkozat korántsem tökéletes, szükséges és fontos a továbbfejlesztése. Tudjuk, hogy az ember méltósága ad alapot jogainak, fontos tehát kimondanunk az igazságot: e méltóság alapja teremtettségünk, az, hogy Isten a saját képmására teremtett mindnyájunkat. A jogoknak a teljes embert kell tekinteniük, vagyis a személyt, a test, lélek és szellem egységét. Nagy hiba az embert aszerint megítélni, amit produkál, és nem aszerint, aki. Az ember szabad és értelemmel bír, a világban él, térben és időben a világhoz tartozik, de meg is haladja azt – végső hivatása nem e világi. Meg tudja különböztetni a jót és a rosszat, mert van igazság, és így az emberi jogoknak a jót kell támogatniuk. Az emberi jogok azt sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az ember közösségi lény, az emberiség nem egymástól független egyedekből áll. Arisztotelész mondta: az emberi élet a családi közösségben kezdődik, ez a legmegfelelőbb hely az embernek mint személynek. A nyilatkozat értékes kiegészítése II. János Pál pápától származik: 1983-ban megjelentette a Családjogi Chartát. Ennek első mondata: „Az emberi jogoknak alapvetően fontos társadalmi dimenziói vannak, amelyek a családban jutnak kifejezésre.”
Hogyan érvényesül családotokban kicsik, nagyok, fiatalok és öregek, gyerekek és szülők emberi méltósága? Hogyan szolgálhatjátok más családok javát, miként mozdíthatjátok elő a közjót? A keresztény ember törvénytisztelő, szeret törvényes rendben élni. Az állami törvényeknek az a feladata, hogy a közjót szolgálják, védelmezzék az emberek alapjogait, támogassák a társadalmi békét és a közerkölcsöt. Igazságtalanok viszont azok a törvények, amelyek kizárólag az emberek személyes vagy magánéletére vonatkoznak, mert e területen az állam nem illetékes. „Az életnek egyetlen területén sem helyettesítheti a polgári törvény a lelkiismeretet, sem olyan szabályokat nem diktálhat, melyek kívül esnek illetékességi körén.” (Evangelium vitae, 71.) Ugyancsak igazságtalanok azok a törvények, amelyek a közjó ellen irányulnak, például sértik a szabadságjogokat, ellene hatnak a közbiztonságnak. Nem elfogadhatók azok a törvények sem, amelyek nem jogilag szabályos úton jöttek létre, valamint azok, amelyek a polgárok terheit vagy támogatásukat igazságtalan kritériumok alapján állapítják meg. Soroljatok fel néhány olyan törvényt, amely ellenkezik a keresztény erkölcsi elvekkel! Hogyan tudjátok gyermekeiteket törvénytiszteletre, ugyanakkor a helyes erkölcsi magatartásra nevelni? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának alkotói a közjót akarták szolgálni, az egész emberiség javát. A nyilatkozat megújítására két ellentétes irányzattal találkozunk: az egyik a „konszenzusos” megoldásokat támogatja, azaz pillanatnyi csoportérdekeket próbál érvényesíteni, a másik az igaz értékekért száll síkra, a személy méltóságát, a teljes embert akarja szolgálni. Életünkkel és példánkkal segítsük ezt az irányzatot érvényre jutni, hiszen ezzel saját családunkat is erősítjük!
(Levelem kiegészítéseként figyelmetekbe ajánlom az MKPK Boldogabb családokért című körlevele 2. pontját.)
a szerző
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
