Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok! A gyermek jogai Legtöbbször úgy tárgyalják a gyermekek jogait, mintha a gyermek teljesen önálló, fejlődésében a környezettől független lény lenne, ugyanakkor ezeknek a jogoknak az érvényesüléséért a családot teszik felelőssé. A gyermek már születése előtt is hordozza Isten képmását, ez adja meg méltóságát. Jogait fogantatásának pillanatától a szülők védelmezhetik leghatékonyabban. Minden gyermeknek joga van szerető szülőkre, és ahhoz, hogy szeretetben működő családban növekedjék és fejlődjék. A társadalom akkor járul hozzá a gyermeki jogok érvényre jutásához, ha megerősíti a családot, és támogatja feladatainak ellátásában.
„Amit Jancsi nem tanul meg, azt János sem fogja tudni” – tartja a közmondás. János munkája, világnézete, életfelfogása, kapcsolatai fogják meghatározni a jövő társadalmát. Ha Jancsi nem tanulhat, ha nem alakul ki benne a jó és a rossz, az igaz és a hamis közötti megkülönböztetés képessége, ha nem sajátítja el az értékek helyes rendjét, Jánosként a társadalomnak nem lesz értékes tagja, az ilyen Jánosokból pedig a farkasok társadalma fog kialakulni. Hiába fürösztjük Jancsit tejbe-vajba, hiába adunk meg neki minden földi jót, ha nem csodálkozhat rá a természetfeletti valóságra, nem tud majd felnőttként elindulni az Örök Haza felé. De Jancsit nemcsak tanítani és nevelni kell, hanem meg kell óvni korántsem tökéletes társadalmunk számos káros hatásától. Jancsi és testvérei védelemre szorulnak azokkal szemben, akik őket a maguk önző céljaira akarják kihasználni, mit sem törődve azzal, hogy milyen felnőttekké fognak válni. A korán munkára kényszerített kisgyerek nem ismeri meg az alkotómunka szépségét, felnőve könnyen válik beszélő robottá. Az élvezeteket gátlástalanul hajszolók nem kímélik a gyermekeket sem, akik így érzelmileg kiégett, örömöt semmiben nem találó felnőtté válnak. Bármilyen okból veszti el egy gyermek a családi hátteret, az „utcán” több rossz hatás éri, mint jó. Az ilyen gyermekeknek különleges figyelemre van szükségük, különösen, ha valamiben fogyatékosak.
Hogyan tudjátok gyermekeiteket védeni a kívülről jövő káros hatásoktól? Milyen szerepet játszott fejlődésetekben egy-egy kiemelkedő közösség hatása? Az 1948 decemberében kihirdetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában az ENSZ összefoglalja álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról, de nem veszi kellően tekintetbe a gyermekek jogait. Ezért hosszú előkészítő munka után 1989 novemberében az ENSZ elfogadta az Egyezményt a Gyermek Jogairól, ezt azóta a világ csaknem valamennyi országa, köztük Magyarország is megerősítette. Az egyezmény alapelve, hogy „a gyermeket érintő döntésekben a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni”. Nem ismerek olyan szülőket, akik ne így gondolkoznának, gyermekeiknek mindannyian csak jót akarnak. Sokszor mégis nehéz eldönteni, mi is áll igazán a gyermek érdekében. A családi közösségben sokféle érdeket kell összeegyeztetni, a család egészének jól-léte alkalmazkodást, lemondást, áldozatok vállalását is megköveteli. Ha a gyermeket önálló és a családtól független egyedként kezeljük, csak a jogalany jogaira és a fogyasztó materiális érdekeire figyelünk, maga is önzővé válik, felnőttként sem fog a mások javáért dolgozni.
Az egyezmény hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartandók „a szülők vagy – a helyi szokásoknak megfelelően – a nagycsalád vagy a közösség vagy más, a gyermekért törvényesen felelős személyek felelőssége, jogai és kötelességei”. Magyarországon hagyomány a család szeretete, felmérések mutatják, hogy a fiatalok többsége ma is házasságra épülő családban szeretne élni. Nálunk tehát a „helyi szokásnak" a család, a szülők és a gyerekek közössége felel meg. A szülők „felelősségükről főként egy olyan család megteremtésével tesznek tanúságot, amelyben a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az ingyenes szolgálat magától értetődik. A család az erényekre nevelés alkalmas helye. Ez megkívánja az önmegtagadás, a helyes ítélet és az önuralom – melyek minden igazi szabadság föltételei – begyakorlását. A szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy képesek legyenek alárendelni az anyagi és természetes dolgokat a belső és lelki értékeknek.” (KEK 2223). Amikor tiszteletben tartjuk a család felelősségét, jogait és kötelességeit, nem csupán a családokat, hanem az egész társadalom javát szolgáljuk.
Mit tanácsolnátok azoknak az elválni készülő szülőknek, akik úgy gondolják, jobb a gyerekeknek is, ha nem élnek állandó feszültségben, ezért inkább elválnak? Hogyan lehet rangsorba állítani a testvérek esetlegesen ellentétes érdekeit? Az egyezmény felhívja a figyelmet: „A gyermeknek joga van ahhoz, hogy ne válasszák el szüleitől, kivéve, ha ez az elválasztás a gyermek mindenekfelett álló érdekében szükséges, és akkor is bírósági eljárással.” Szomorú és tragikus helyzet, ha a gyereket saját szüleitől kell megvédeni. A legtöbb esetben célravezetőbb azonban a család egészének a gyógyítása, és nem a szétszakítása. A családok, a társadalom közös érdeke a stabilitás, a szétszakított családok tagjainak sorsa legtöbbször további szenvedés és csalódás. A család egységét, nevelési felelősségét, jogait és kötelességeit sérti meg az iskola, ha a gyermek személyiségi jogaira hivatkozva a szülőket nem tájékoztatja fiuk vagy lányuk súlyosabb botlásáról, például kábítószeres vagy szexuális kalandjáról. „A gyermeket meg kell védeni a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától, a gyermek nem kizsákmányolható prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenységek, pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljára” – írja az egyezmény. A Katolikus Egyház Katekizmusa erről így ír: „A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, ugyanis az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen összefüggenek. A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit.” (KEK 2344)
Tanúi vagyunk azonban egy kampánynak, amelynek célja a gyermekek korai szexuális életre buzdítása, szexuális identitásuk megzavarása, mindenfajta erkölcsi alap fellazítása. Hivatkoznak a gyermek szabadsághoz való jogára, az embernek a hagyományok béklyóitól való felszabadítására. Egyes államok már törvényben kötelezik az iskolákat az ilyen kampányok támogatására, noha ezek a törvények ellentétben állnak a gyermek jogairól szóló egyezménnyel. A halál kultúrájának támadásával állunk szemben. „A jó és a rossz, a halál és az élet, a halál kultúrája és az élet kultúrája közti hatalmas és drámai összeütközés (…) kellős közepében állunk: részesei vagyunk valamennyien, azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk.” (II. János Pál pápa: Evangélium vitae 28)
Hol látod környezetedben a „halál kultúrájának támadásait”? Hogyan tudjuk gyermekeinket felkészíteni az erkölcstelen magatartást propagáló kampányok elutasítására? Levelem kiegészítéseként figyelmetekbe ajánlom a MKPK A boldogabb családokért című körlevele 2.4., A család mint termékeny közösség című fejezetének 80-87. pontjait!
A szerző az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
