Én azonban nem ezt nyújtom neki, hanem az áldozatot. Azt az embert, aki az ördög bűvkörébe került.” Ezeket a szavakat John Malkovichtól, az élő legendaként emlegetett színész-rendezőtől hallhattuk, aki a Klimt című film 2006-os bemutatóját követően újra főszerepet vállalt Bécsben; ezúttal a mozivászon helyett színpadon. Megtudtuk, hogy a világhírű művész számára a színház pihenés. Nem terápia, de leginkább kitűnő lehetőség hirtelen döntésekre. Malkovich türelmetlen típus, nem szereti a hosszas filmterveket. Az Oscarra többször is felterjesztett sztár jó néhány testileg-lelkileg fogyatékos, pszichikailag bonyolult lelkű figura briliáns alakításával tűnt fel. Klimt alakjában is leginkább a szokatlan jellemvonások, emberi különcségek ragadták magukkal. Ezúttal Jack Unterweger, a gyilkos és dendi alakjába bújt, és operaénekesekkel együtt áll a színpadon. Unterwegert drog hatása alatt elkövetett gyilkosság miatt zárták börtönbe, ahol megírta életregényét, amelyet avatottak „irodalomnak” minősítettek. Felmentették, ezután azonban további kilenc prostituáltat gyilkolt meg Ausztriában, Csehországban és Kaliforniában. Az életéről készült Infernal Comedy, melynek koncepcióját Michael Strurminger tizennégy nap alatt írta meg Zürichben, felkeltette Malkovich érdeklődését, aki ezúttal első alkalommal saját magát is rendezi. A színmű bemutatója Los Angelesben volt. A dramaturgiailag és műfajilag is szokatlan darab turnéja első állomásaként Bécset választotta. Martin Haselböck (a Los Angeles-i Barokk Zenekar vezetője) Vivaldi, Mozart, Haydn, Beethoven, Gluck, Boccherini és Weber zenéjevel illusztrálta a melodrámát. A mű valójában monológ, melyben a szerelemről és halálról szóló áriákat a csalódott áldozatok szerepében két operaénekesnő adja elő.
John Malkovich – aki vallomása szerint szívesebben áll színpadon, mint a kamera előtt – éppoly érdeklődéssel képes beleélni magát egy új divatirányzat bemutatásába (röviddel ezelőtt például Milánóban), mint amennyire vonzódik Raoul Ruiznak, a Klimt rendezőjének a pszichikailag terhelt író, Leopold von Sacher-Masoch életéről szóló, következő filmje iránt. „Saját életemből megítélésem szerint hiányzik minden ferdeség. A tévéshow-k mindig fehérbe öltözött sztárját, Unterwegert ismertem, és nyelvének ismerete nélkül is megéreztem, hogy élete hazugság. Elítélem a kettős életű embereket, akik hit nélküli lelkük mélyének defektusait más emberek élete, lelke, gondolatvilága vagy a társadalom elleni merényletekben élik ki. Eljátszott életük valójában fantáziájuk szüleménye, amit elhitetnek a külvilággal. Vajon miért hisz nekik a világ? Miért eshetnek áldozatul az ilyennek ártatlanok, mi az, ami vonzza az áldozatokat? Pszichikailag vizsgálva és a hit talaján állva vonz e témák boncolgatása – magyarázta a művész. – Főképp azért, mert Matisse szellemében ártatlan szemmel próbálom nézni a világot, és megérteni rejtelmeit.”
