A hitélet közösségi élet
Fotó: Győri Egyházmegye

 

Szentmisét mutatott be Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban február 16-án. A szertartás, amelyen a főpásztor megkezdte elmélkedéssorozatát az Úr imájáról, a nagyböjti pénteki zarándoklatok első alkalma volt.
A szentmisén a győr-kisbácsai, a győr-nagybácsai, a győr-pinnyédi, a győr-révfalui, a győr-szigeti, a győr-újvárosi, valamint a győri Árpád-házi Szent Erzsébet Lelkészséghez tartozó hívek és lelkipásztoraik vettek részt.
A győr-révfalui hívek gyalogos zarándoklattal érkeztek a Szentháromság-templomtól a székesegyházba. A szentmise előtt a résztvevők keresztutat jártak. „Gyakran úgy érezzük, hogy többet kellene imádkoznunk – kezdte szentbeszédét Veres András. – Ugyan­akkor azzal próbáljuk mentegetni magunkat, hogy nincs időnk. Az is fontos, hogy ne csak többet, hanem elmélyültebben is imádkozzunk, hiszen nem a mennyiségen, hanem a minőségen múlik, hogy jól imádkozunk-e, vagy sem. Előfordul, hogy minden törekvésünk ellenére sem tudunk összeszedettek lenni az imádságban. Isten azonban látja, mi lakik a szívünkben. A mennyiség és a minőség megítélését bízzuk hát rá, és tegyünk meg mindent azért, hogy többet, elmélyültebben, buzgóbban imádkozzunk. Keresztény életünk legértékesebb imádsága a Miatyánk. Nincs ennél tökéletesebb, mert Isten Fia, Jézus Krisztus tanította azt.”
A főpásztor rámutatott: „Sajnos számtalanszor válik ajkunkon monotonná a Miatyánk. Szükséges, hogy újra felfedezzük a jézusi imádság mélységét, szépségét, misztikumát. Ezért a nagyböjti péntekek zarándoklatai alkalmával szeretném, ha a Miatyánk imádságát közösen átelmélkednénk.”
„A Miatyánk minden keresztény ember közös imádsága. Ezt az imát mondják királyok és koldusok, szentek és bűnösök, tudósok és tanulatlanok, katolikusok és más felekezetűek. Közös kincsünk ez, amit megfelelőképpen kell értékelnünk. Miként egy lelki író fogalmaz: »a Miatyánk imádsága az Úr varratlan köntösének az a darabja, amit még nem téptünk szét.« És reméljük, hogy ezután sem fogjuk széttépni – tette hozzá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. – Ez az imádság a lelkiélet csodálatos sűrítménye, amely üdvösségünk teljes történetét magában foglalja.”
Majd így folytatta: „Aki felfedezi a Miatyánk imádságának gazdagságát, annak megújul a hite, és megerősödik az Istennel való kapcsolata. A Miatyánk minden egyes sorában az isteni szeretet nagyságát ismerhetjük fel. Nem véletlen, hogy az ősegyházban is rendkívüli fontosságot tulajdonítottak ennek az imádságnak, s mellette a Hiszekegynek.
A keresztségre készülőknek e két imát kellett megtanulniuk, vállalva, hogy egész életükben ezek sorait váltják tettekre. Feljegyzések szerint az első miseformulákban közvetlenül a szentáldozás előtt imádkozták el a Miatyánkot, vagyis a Jézus által tanított imádságot a vele való találkozás előtt mondták el keresztény elődeink.”
„Váljon imaéletünk legfontosabb imádságává a Miatyánk! Ez legyen az az ima, amit minden körülmények között szívesen mondunk, mert ez tud igazán kapcsolatot teremteni köztünk és Isten között. De ne feledjük: köztünk, hívők között is. Nem véletlen, hogy a Miatyánk többes szám első személyben szól. Miként Jézus mondja: »Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük« (Mt 18,20). A hitélet nem privát kapcsolat köztünk és Isten között, hanem közösségi élet. Akkor gondolkodunk és cselekszünk helyesen, ha a hitben való növekedésünket, a hit megélését közösségi ügyként fogjuk fel: a házastársak együtt a gyermekeikkel, a családok együtt, közösségben, és Jézus Krisztus nagy családja, az Egyház is közösségben kell hogy megélje a hitét, mert ­Isten tett bennünket közösséggé. Olyan természetet adott nekünk, amely közösségben tud kibontakozni. A szeretetben és az imádságban tapasztaljuk meg a közösség erejét. Az Úr arra hív bennünket, hogy imáinkat is közösségben mondjuk el. Nem cselekszik helyesen a férj és a feleség, ha nem imádkoznak együtt, és nem tud hiteles keresztény életet élni az a család sem, amelynek tagjai nem imádkoznak együtt rendszeresen. Önmagát csapja be az a magát hívőnek valló ember, aki azt állítja, nem kell templomba járnia ahhoz, hogy élő kapcsolata legyen Istennel. Nem krisztusi gondolkodásra vall ez az érvelés” – figyelmeztetett Veres András.
A főpásztor hangsúlyozta: földi élete során Jézus az imádságban kereste az Atyával való kapcsolatot. Imádságai alkalmával élte meg annak megerősítését, hogy ő az Atya szeretett Fia. Megkeresztelkedésekor ez a szózat hangzott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Mielőtt megszaporította az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, és megáldotta az ételt. Gondoljunk arra, hogyan imádkozott Jézus a Getszemáné-kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te” (Mt 26,39). Aki rendszeresen imádkozza a Miatyánkot, az biztosan megtapasztalja az istengyermekség erejét, amelyet Jézus is megélt földi életében.
Mielőtt Jézus megtanította az apostolokat a Miatyánkra, fontos utasítást adott nekik: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6,7). Erős a kísértés, hogy imádságainkban minél többet mondjunk. Sajátítsuk el azt az egyszerűséget, amit Jézus kért tőlünk.
„Fontos megismerni azokat az imádságokat, énekeket is, amelyeken elődeink nőttek fel, de a legfontosabb, hogy jól ismerjük, és jó lélekkel imádkozzuk a Miatyánkot. Ha az apostoloknak fontos volt, hogy ­Jézus megtanítsa nekik a Mi­atyánkot, és megőrizték számunkra az evangéliumban, akkor biztosan állíthatjuk, hogy ezt nemcsak ők imádkozták, hanem a Szűzanya is.
S ha számára, a kegyelemmel teljes számára fontos volt ez az imádság, akkor legyen az számunkra is. Az első nagyböjti zarándoklat hozza meg számunkra az elhatározást: ezt a nagyböjtöt annak szenteljük, hogy hitünk, keresztény életünk alapimádságát jobban megismerjük, buzgóbban, elmélyültebben imádkozzuk, s bátorítsuk erre családtagjainkat is!” – zárta prédikációját a főpásztor.
A szentmisét követően a jelenlévők a főcelebráns vezetésével a könnyező Szűzanya kegyképénél és Boldog Apor Vilmos püspök sírjánál imádkoztak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..