„Harmincöt éve dolgozom a levéltárban, és az a tapasztalatom, hogy az elmúlt húsz évben kissé visszaesett a publikációk színvonala – mondta el a püspök. – Ritkák a filológiailag annyira értékes munkák, mint ez a mostani. Tusor Péter és munkatársai a XX. század eleji tudósok színvonalán kutatnak.” Az eddig tizenhat kötetes Collectanea Vaticana Hungariae két legújabb kötetének szerzői, Lukcsics József, Tusor Péter és Fedeles Tamás a Camera Apostolica, a Szentszék gazdasági ügyeivel foglalkozó hivatalának a Magyar Királyságra vonatkozó dokumentumait veszik számba, 1297-től egészen 1536-ig. E dokumentumokból képet kaphatunk a korabeli magyar püspökségek és egyházi intézmények gazdagságáról vagy épp szegénységéről, megismerhetjük azokat az összegeket, amelyeket a Magyar Királyság területéről a Szentszéknek fizettek be. „Ha Ferenc pápa átnézné ezeket az iratokat, lenne néhány szava hozzájuk – így Pagano. – Igen magas összegeket látna, amelyeket azért szedtek be, hogy a Kúria intézményeit és a bíborosi kollégium tagjait támogassák.” Merthogy a XIII–XVI. században a bíborosok is udvart tartottak fenn, és ez akkoriban még presztízst jelentett. Persze a befizetések nemcsak egyes személyeket gazdagítottak, hanem mecénások pártfogoltjainak támogatását is szolgálták. „A középkori Magyar- ország hiteles képe rajzolódik ki a kötetekből”– hangsúlyozta a püspök, aki a kiadványok korrekt latinságát, a jegyzetek pontosságát és a rövidítések feloldásának módját is méltatta. „Sok év munkája van ezekben a kiadványokban – mondta –, és számomra öröm, ha az irataink olyan köntösben láthatnak napvilágot, mint például most.”
Archivio Segreto Vaticano – kissé rejtélyes ez az elnevezés. „Ám el kell oszlatnom egy mítoszt – közölte a prefektus –, a segreto ugyanis csupán a levéltár magánjellegére utal.” A szó eredeti latin jelentése szerint értelmezendő, s helyes fordítása ennek megfelelően a privát, magán szó lenne. „A pápa magánlevéltáráról van tehát szó, ezért titkos. Ha a Vatikánvárosi Állam levéltára volna, akkor egészen más jellege és helyzete lenne, mint így, titkos, avagy magánlevéltárként” – magyarázta Pagano. A levéltár rendkívüli dokumentumok gyűjteménye, történelmi szerepét illetően a maga nemében egyedülálló. Alapítása a Borghese családból származó
V. Pál nevéhez fűződik, és eredeti magvát VII. Gergely pápaságából (1073–1085) származó kéziratok alkotják, amelyek túlélték a pápák avignoni fogságának időszakát. A levéltár 1611 körül jött létre. Anyagát évszázadokon keresztül iktatott, pápák által írt és kapott levelek, az Apostoli Kamara, a pápai képviselők diplomáciai dokumentumai, valamint a zsinatokkal és a szinódusokkal kapcsolatos iratok alkotják. Alapításának célja a pápa és a Kúria szolgálata volt. Napóleon 1810-ben áthelyeztette a gyűjteményt Párizsba, ám a bécsi kongresszus után visszavitték Rómába. A költöztetés során eltűnt iratok veszteségének feldolgozását követően XIII. Leó pápa 1881-ben megnyitotta a levéltárat a tudósok számára. Ettől az időtől kezdve számos intézetet hoztak létre Rómában a levéltár dokumentumainak kutatására.
A levéltár anyagának nagyobbik része azonban máig feltáratlan. A dokumentumok csupán 1939-ig kutathatók. Nem publikusak még a jelenlegi pápa államtitkárságának dokumentumai, ahogyan az a nagy mennyiségű anyag sem, amely a II. világháború idején érkezett az egyes nunciatúrákról. „Kissé el vagyunk maradva más levéltárakhoz képest, amelyek már 1968-ig nyitottak meg fondokat, azaz levéltári egységeket – fejtette ki a prefektus. – Az elmaradás oka, hogy kevesen vagyunk. Tíz munkatársam tíz éve dolgozik azon, hogy újabb fondok is megnyithatók legyenek. Legközelebb XII. Piusz pápa dokumentumainak megnyitását tervezzük, s ezzel 1958-ig jutnánk el.” XVI. Benedek pápa is jelezte, hogy nyilvánossá kellene tenni ennek az időszaknak az iratanyagát, és Ferenc pápával is történtek már egyeztetések ezzel kapcsolatban. Ő dönt majd az újabb fondok megnyitásáról, de ezt a levéltári munkától teszi függővé. „Megértem, hogy Magyarország számára is fontos ez az időszak, s valóban, sok mindent megtudhatnánk a múltról” – tette hozzá Pagano. Arra a kérdésre, hogy a magyar történelmet érintő források kiadása milyen helyet foglal el más országok hasonló kutatásainak sorában, a püspök így felelt: „A levéltár igen gazdag magyarországi dokumentumokban, s az ezek alapján kiadott munkák a belga és a német sorozatokkal együtt a legmagasabb polcon szerepelnek.”
A könyvbemutatón a prefektus Pásztor Lajosról, az első és mindmáig egyetlen magyar vatikáni levéltárosról is megemlékezett, aki 1949 és 1983 között volt a Vatikáni Titkos Levéltár munkatársa. „Akkor ismertem meg őt, amikor elkezdtem dolgozni a levéltárban – mesélte. – Fiatal voltam, alig mertem szólni az idősebbekhez. Ha a harmadik emeletre mentem, mindig láttam őt. Ott ült számtalan dokumentum között, talán kicsit féltem is tőle (nevet). Örülök, hogy ismerhettem, komoly tudósnak tartom.”
