Hiteles kép

„Harmincöt éve dolgozom a levéltárban, és az a tapasztalatom, hogy az elmúlt húsz évben kissé visszaesett a publikációk színvonala – mondta el a püspök. – Ritkák a filológiailag annyira értékes munkák, mint ez a mostani. Tusor Péter és munkatársai a XX. század eleji tudósok színvonalán kutatnak.” Az eddig tizenhat kötetes Collectanea Vaticana Hungariae két legújabb kötetének szerzői, Lukcsics József, Tusor Péter és Fedeles Tamás a Camera Apostolica, a Szentszék gazdasági ügyeivel foglalkozó hivatalának a Magyar Királyságra vonatkozó dokumentumait veszik számba, 1297-től egészen 1536-ig. E dokumentumokból képet kaphatunk a korabeli magyar püspökségek és egyházi intézmények gazdagságáról vagy épp szegénységéről, megismerhetjük azokat az összegeket, amelyeket a Magyar Királyság területéről a Szentszéknek fizettek be. „Ha Ferenc pápa átnézné ezeket az iratokat, lenne néhány szava hozzájuk – így Pagano. – Igen magas összegeket látna, amelyeket azért szedtek be, hogy a Kúria intézményeit és a bíborosi kollégium tagjait támogassák.” Merthogy a XIII–XVI. században a bíborosok is udvart tartottak fenn, és ez akkoriban még presztízst jelentett. Persze a befizetések nemcsak egyes személyeket gazdagítottak, hanem mecénások pártfogoltjainak támogatását is szolgálták. „A középkori Magyar- ország hiteles képe rajzolódik ki a kötetekből”– hangsúlyozta a püspök, aki a kiadványok korrekt latinságát, a jegyzetek pontosságát és a rövidítések feloldásának módját is méltatta. „Sok év munkája van ezekben a kiadványokban – mondta –, és számomra öröm, ha az irataink olyan köntösben láthatnak napvilágot, mint például most.”

Archivio Segreto Vaticano – kissé rejtélyes ez az elnevezés. „Ám el kell oszlatnom egy mítoszt – közölte a prefektus –, a segreto ugyanis csupán a levéltár magánjellegére utal.” A szó eredeti latin jelentése szerint értelmezendő, s helyes fordítása ennek megfelelően a privát, magán szó lenne. „A pápa magánlevéltáráról van tehát szó, ezért titkos. Ha a Vatikánvárosi Állam levéltára volna, akkor egészen más jellege és helyzete lenne, mint így, titkos, avagy magánlevéltárként” – magyarázta Pagano. A levéltár rendkívüli dokumentumok gyűjteménye, történelmi szerepét illetően a maga nemében egyedülálló. Alapítása a Borghese családból származó

V. Pál nevéhez fűződik, és eredeti magvát VII. Gergely pápaságából (1073–1085) származó kéziratok alkotják, amelyek túlélték a pápák avignoni fogságának időszakát. A levéltár 1611 körül jött létre. Anyagát évszázadokon keresztül iktatott, pápák által írt és kapott levelek, az Apostoli Kamara, a pápai képviselők diplomáciai dokumentumai, valamint a zsinatokkal és a szinódusokkal kapcsolatos iratok alkotják. Alapításának célja a pápa és a Kúria szolgálata volt. Napóleon 1810-ben áthelyeztette a gyűjteményt Párizsba, ám a bécsi kongresszus után visszavitték Rómába. A költöztetés során eltűnt iratok veszteségének feldolgozását követően XIII. Leó pápa 1881-ben megnyitotta a levéltárat a tudósok számára. Ettől az időtől kezdve számos intézetet hoztak létre Rómában a levéltár dokumentumainak kutatására.

A levéltár anyagának nagyobbik része azonban máig feltáratlan. A dokumentumok csupán 1939-ig kutathatók. Nem publikusak még a jelenlegi pápa államtitkárságának dokumentumai, ahogyan az a nagy mennyiségű anyag sem, amely a II. világháború idején érkezett az egyes nunciatúrákról. „Kissé el vagyunk maradva más levéltárakhoz képest, amelyek már 1968-ig nyitottak meg fondokat, azaz levéltári egységeket – fejtette ki a prefektus. – Az elmaradás oka, hogy kevesen vagyunk. Tíz munkatársam tíz éve dolgozik azon, hogy újabb fondok is megnyithatók legyenek. Legközelebb XII. Piusz pápa dokumentumainak megnyitását tervezzük, s ezzel 1958-ig jutnánk el.” XVI. Benedek pápa is jelezte, hogy nyilvánossá kellene tenni ennek az időszaknak az iratanyagát, és Ferenc pápával is történtek már egyeztetések ezzel kapcsolatban. Ő dönt majd az újabb fondok megnyitásáról, de ezt a levéltári munkától teszi függővé. „Megértem, hogy Magyarország számára is fontos ez az időszak, s valóban, sok mindent megtudhatnánk a múltról” – tette hozzá Pagano. Arra a kérdésre, hogy a magyar történelmet érintő források kiadása milyen helyet foglal el más országok hasonló kutatásainak sorában, a püspök így felelt: „A levéltár igen gazdag magyarországi dokumentumokban, s az ezek alapján kiadott munkák a belga és a német sorozatokkal együtt a legmagasabb polcon szerepelnek.”

A könyvbemutatón a prefektus Pásztor Lajosról, az első és mindmáig egyetlen magyar vatikáni levéltárosról is megemlékezett, aki 1949 és 1983 között volt a Vatikáni Titkos Levéltár munkatársa. „Akkor ismertem meg őt, amikor elkezdtem dolgozni a levéltárban – mesélte. – Fiatal voltam, alig mertem szólni az idősebbekhez. Ha a harmadik emeletre mentem, mindig láttam őt. Ott ült számtalan dokumentum között, talán kicsit féltem is tőle (nevet). Örülök, hogy ismerhettem, komoly tudósnak tartom.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..