Hetven év a haza és a tudomány szolgálatában

A Duna fölé magasodó sziklákon még állnak a sok vihart szenvedett ősi várfalak maradványai, amelyek üzenik az utódoknak: „A magyarok nem ismernek lehetetlent!” Az ünnepelt fogalmazott így a Balassa Bálint Társaság tiszteletére rendezett rendkívüli ülésén. Felidézte a társaság névadó költőóriásának önmagára s minden magyar hazafira kötelező hitvallását is: „Életemet, amellyel a sorsnak tartozom, a Haza üdvére fordítom!”
Ez a hitvallás kísérte végig Prokopp Mária életútját a szülői háztól az iskolákon át a nagy kihívást jelentő tudományos feladatok megoldásáig, feldolgozásáig.

A hazáját szerető magyar tudósért imádkoztak a bazilikában megtartott hálaadó szentmise résztvevői is. Székely János segédpüspök a múltját becsülő emberről beszélt, aki nem felejtette el, honnan kapta az erőt, honnan származnak gyökerei, s kötelességének érzi, hogy tevékenykedjen ezért a hazáért.

Ha végigtekintünk Prokopp Mária tudományos munkásságán, egyértelművé válik számunkra, hogy a régi esztergomi családból származó művészettörténész, pályafutása során Magyarországért, Esztergomért, a határon túli magyarok kultúrájáért, művészetének megismertetéséért tevékenykedett. Az ünnepségen a köz- és a tudományos élet képviselői, illetve művészek is köszöntötték Prokopp Máriát. Egy szép kerámia Madonna-képpel örvendeztette meg az ünnepeltet Petrás Mária csángó népdalénekes, keramikusművész. Prokopp Mária számára is csaknem az „utolsó pillanatban” derült ki, hogy tanítványai egy páratlan szépségű tanulmánykötettel ajándékozzák meg őt születésnapján. A kötet megjelenéséhez jelentős támogatást adott az esztergomi önkormányzat, amely 2009-ben Babits-díjjal tüntette ki a város szülöttjét. A születésnapi ünnepségre a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanulói készültek alkalomhoz illő műsorral.