A hivatalos iratok gyűjtését Hetényi Varga Károly nem hagyta abba, de 1987-ben nyilvánvalóan még nem sok esélye volt az egyház helytállásának dokumentálására. Az 1938–1941-es évekből származó százötvenöt dokumentum kiadásra várva a gazdag hagyatékban maradt. Áldozatos segítőtársa, özvegye és örököse, Varga Borbála gondoskodott arról, hogy Soós Viktor Attila sajtó alá rendezhesse ezeket.
A nyolcvanas években természetesen nem volt mód a teljes anyag feltárására, de Hetényi Varga Károly, ahol csak megfordult, hazai és külföldi levéltárakban is másolta a nácizmussal, főként a fajüldözéssel szembeni egyházi ellenállás dokumentumait. Az így létrejött iratgyűjtemény – szemelvényes volta ellenére is – rendkívül sokrétű: tükrözi a főpapság és az alsópapság jelentős részének véleményét és tetteit, de fontos iratok szólnak mértékadó zsidó vallási vezetők érveléséről, a katolikus főpásztorok iránti bizalomról is. A legérdekesebb tételek talán a német titkosszolgálat jelentései és Angelo Rotta apostoli nuncius beszámolói a magyar belpolitikai és egyházpolitikai fejleményekről. Az 52/b számmal közölt, 1939 májusából származó nunciusi jelentés tükrözi a magyar püspöki kar jogi álláspontját a kezdeti zsidótörvényekkel kapcsolatban.
Hetényi Varga Károly munkássága még ma is gazdagítja az egyháztörténeti kutatást, amikor már fiatal, jól képzett nemzedék folytatja a megkezdett munkát, összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségek közepette.
(Hetényi Varga Károly: Pásztor volt vagy béres? A Magyar Katolikus Egyház a Harmadik Birodalom árnyékában. Szent István Társulat, Budapest, 2012)
