Felnőttként Dél-Galliába, Lugdunumba (Lyon) városába került. Presbitere volt egy kis-ázsiai kivándorlókból álló egyházközségnek, melynek tagjai azért telepedtek le ott, hogy tovább építsék a Római Birodalom keleti és nyugati tartományai között már régen fennálló kereskedelmi kapcsolatokat. Lyon akkoriban fejlődött Gallia legnépesebb városává.
Iréneusz Gallia misszionálásán dolgozott, hithirdetőket küldött az ország különböző részeibe. Tours-ban, Chálons-ban és Autunben, s Besançonban, Dijonban és Langres-ban is virágozni kezdett a keresztény élet.
Iréneusz egyházmegyéjében is megjelentek a gnosztikus tévtanok. Terjedelmes művet írt A hamis gnózis leleplezése és cáfolata (Adversus haereses) címmel. Megcáfolta azt a téves tanítást, hogy az anyag rossz, és az emberek csak megfelelő megvilágosodás és tudás segítségével nyerhetik el az üdvösséget. Az nem a tanultság következménye, hanem Krisztus követéséből születik – szögezte le.
Iréneusz a keresztény hit egységének benső okát is világosan fölismerte Krisztusban, aki „önmagában mindenkit és mindent egybefoglal”. Krisztus, akiért az egész teremtés van, velünk „jár az egész üdvösségtörténeten át”, köztünk és bennünk van, hogy megváltottainak közösségét egyre jobban egybefűzze.
Írásait már életében is mindenfelé olvasták és terjesztették. Az egyházatyák elhalmozták dicséretekkel, „Nyugat fényességének” és a katolikus dogmatika atyjának nevezték.
Egy régi hagyomány szerint vértanúként halt meg egyházközségével együtt Septimius Severus császár idejében. Császári parancsra katonák zárták körül a várost, majd minden keresztényt elfogtak és megöltek.
