A hét szentje – Boldog Francesco Faà di Bruno március 27.

 

Mint legkisebb fiú katonai pályára lépett – részt vett a szárd–osztrák háború egyik utolsó, fontos ütközetében, a novarai csatában (1849). A háború mély nyomokat hagyott benne, leszerelt, lemondott tiszti rangjáról, és elment Párizsba, ahol matematikát tanult. Hazatérve a torinói egyetem professzora lett, közben pedig megszerezte a doktori fokozatot. Francesco Faà di Bruno a világ egyik vezető matematikusa volt. Számos jelentős felfedezést tett a modellelmélet és az elliptikus függvények elmélete terén. Az ő nevét viseli a Faà di Bruno-képlet. Mintegy negyven tudományos cikk szerzője volt, amelyek francia, amerikai és olasz folyóiratokban jelentek meg.Mindeközben egyre inkább részt vállalt abban a szociális reformban, amely akkoriban Torinóban zajlott. Bosco János közeli barátja és munkatársa lett. Segített hajléktalanszállásokat, valamint otthonokat létrehozni az idős emberek számára. Emellett felépíttetett egy templomot (Nostra Signora del Suffragio – a purgatóriumban szenvedő lelkeket segítő Szűzanya tiszteletére) azon katonák emlékére, akik az olasz egységtörekvések harcaiban vesztették életüket.
Francesco már negyvenes éveiben járt, amikor megért benne a papi hivatás gondolata. Megkezdte teológiai tanulmányait, ám akkoriban nem fogadták szívesen a kései hivatásokat. Végül IX. Piusz pápánál fellebbezett, akinek különleges engedélyével ötvenegy éves korában mégis pappá szentelték.
1881-ben megalapított egy női jótékonysági szervezetet, amely évtizedekkel később szerzetesrenddé alakult (Suore Minime di Nostra Signora del Suff­ragio), hogy segítséget nyújtson az akkoriban igen kiszolgáltatott helyzetben lévő női háztartási alkalmazottak, cselédek, illetve a leányanyák számára. Francesco Faà di Bruno a közösséggel létrehozott Torinóban egy menedékházat prostituáltak részére, amely akkoriban egészen rendkívüli volt.