Egy bámulatos, fényképalbumhoz hasonló kötet vezet most bennünket a transzjordániai magaslatra, ahol az erődítményekkel ellátott heródesi citadella emelkedett, amelynek egyik börtönében Jánost lefejezték. A kötet címe egyszerűen: Machaerus.
Záró beszámolója ez a régészeti kutatások hosszú történetének, amely 1807-ben egy német kutató munkájával vette kezdetét, a rákövetkező két évszázadban folytatódott, majd 2012-ben elérkezett az utolsó régészeti expedícióhoz, a magyar Vörös Győző, az utolsó nagy dokumentáció szerzőjének irányítása alatt. A mű a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum gondozásában jelent meg, mivel két neves ferences régész, Virgilio Corbo (1918–1991) és Michele Piccirillo (1944–2008) harminc éven át fáradhatatlan kutatói voltak ennek a lenyűgöző és titokzatos helynek.
Igen, ez a „varázslatos bibliai hely”, miként a szöveg szerzője jellemzi, valóban „királyi sasfészek”, és akiknek hozzám hasonlóan abban a szerencsében volt részük, hogy felmenjenek a dombra, és megcsodálják a hegycsúcsról kibontakozó, lélegzetelállító panorámát, azok megértik, hogy valóban varázslatos ez a Nagy Heródes által emelt sasfészek, amely arra rendeltetett, hogy az utolsó próféta, Keresztelő János utolsó óráinak őrzője legyen, mielőtt a kard örökre elhallgattatta őt. A parancs a hírhedt uralkodó (Máté evangéliuma szerint az ártatlanok lemészárolója) fiától jött, a negyedes fejedelem Heródes Antipásztól, akit Jézus megvetően „rókának” nevezett (az arámi vagy héber kifejezést „sakálnak” is lehetne fordítani). Mégis, mint a rendkívüli pap és író, don Primo Mazzolari (1890–1959) mondja: a Keresztelő feje a tálcán, amelyet Salome átnyújt anyjának, Heródiásnak, aki szeretője volt Antipásznak, és felesége az utóbbi fivérének, Fülöpnek, hangosabban fog beszélni, mint amikor még János nyakán volt.
Elbűvölő panorámáról beszéltünk: a domb körül elterülő táj már-már holdbéli (amint a Google Map fotói tanúsítják). Nyugatra kiszélesedik a Holttenger sötétkékje, és ha tiszta az ég, a távolban feltűnik Jeruzsálem kontúrja az Omár-mecset naptól sugárzó aranykupolájával. A kötet képanyaga, az ásatások feltáruló dokumentumai, amelyek a régészeti kutatás egyes szakaszait jelzik, s amelyeken keresztül megismerjük az építészeti maradványok és szerkezetek feltárási munkáinak főszereplőit, a leletek szigorú katalogizálása és az evangéliumi elbeszélés drámai levegőjét ebben a térben belélegezni vágyó látogató számára készült eszményi rekonstrukció szövete, s végül a Keresztelő vértanúsága iránt érdeklődő modern irodalmi mitológiára tett utalások (felidézik Gustave Flaubert Heródiás című novelláját és Oscar Wilde Salome tragédiáját): mindezek és még megannyi más teszik ezt a nagyszerű régészeti jelentést olyan szöveggé, amelyet úgy kell olvasni, mint egy elbeszélést, és úgy kell követni, akár egy filmet.
Az e falak között kibontakozott evangéliumi esemény minden idők művészeinek kreativitására termékenyítőleg hatott, kezdve a VI. századi, bíbor színű Codex Sinopensis miniatúrájával, amelyet a párizsi Nemzeti Könyvtárban őriznek. Ez éles nyíltsággal ábrázolja a Keresztelő tanítványainak megdöbbenését, látva a lefejezett mestert a cellában, miközben egy őr a tálat tartva elrohan, hogy bemutassa azt Saloménak Heródes és He ró di ás orgiája közben. Hogyan lehetne elfelejteni Salome táncát, amely erotikus töltést ad a tragédia színházi és zenei előadásainak? Eltekintve Jules Massenet Flaubert említett elbeszélésén alapuló, Hérodiade című operájától (1881), amely már bemutatta ezt a kapcsolatot, Richard Strauss Salome (1905) című, Wilde szövegére támaszkodó zenei drámája az, amivel tüzet fog az a perverz, erotikus kötődés, amely rabul ejti a negyedes fejedelem gyönyörű mostohalányát, akit megragadott a veremben raboskodó Jochannan hangja és személy e . A híres őrjöngő hétfátylas tánc fagyos úttá alakul, melynek célja, hogy bosszút álljon a próféta határozott és indulatos visszautasítása miatt.
A Machaeruson egymást váltó régészek között már említettük a Caserta tartományból származó kiemelkedő tudóst, ferences testvért, a Szentföld szerelmesét, Michele Piccirillót, aki az ezen a területen játszódó detektívregénytrilógia főszereplője is lett. A Franco Scaglia tollából származó könyvek a Piemme kiadó gondozásában jelentek meg. Néhányan talán még emlékeznek rá, amint Piccirillo megmutatja a bibliai Mózeshez hasonlóan idős és szenvedő II. János Pálnak az Izraelnek ígért földet a Nébó-hegy tetejéről, arról a hegycsúcsról, amelyet a régész tárt fel, napvilágra hozva – mint másutt is – a gyönyörű padlómozaikokat és a szent építményeket. 2008. október 26-án, Livornóban bekövetkezett halála óta immár éppen ezen a csúcson nyugszik.
Piccirillo nagyszabású tudományos munkásságának emléket állítandó egy főként izraeli kutatókból álló csoport igen lenyűgöző tanulmánykötetet jelentetett meg, amely a következő szimbolikus címet viseli: Christ is here! (Krisztus itt van!). Ez a mottó nem csupán eszményi meghatározása a keresztény Szentföldnek, hanem ugyanakkor egy görög felirat is – Iesuous hôde –, amelyet Khirbet Beit Loya egyik ciszternájának falán találtak meg a bibliai Lákhis közelében, a Földközi-tengerrel határos Seféla síkságán.
(A recenzió az Il Sole 24 Ore olasz napilap 2014. április 13-i számában jelent meg.)
Fordította: Szabó Miklós Xavér OFM
Fotó: Dósa Papp Tamás
