Kétezer ember anyagi segítsége és sokak munkája van tehát az átadott díszcsekk mögött, amely nemcsak a pénzt jelképezi, hanem az összetartozást is. Mivel a bethlenszentmiklósi magyar iskola immár „önfenntartó” lett, azaz a helyi önkormányzat, illetve hollandiai jótevők is segítik, idén először a tűri Magyar Házat támogatta a máltaiak miskolci szervezete. A pénzt már a csíksomlyói búcsún átadták a Magyar Ház megvalósítójának, Kémenes Lóránt plébánosnak. „A Mikulás-ünnepség hagyományát és a barátságot a bethlenszentmiklósiakkal azonban nem szakítjuk meg – mondja a program ötletgazdája és szervezője, Szekeres Gábor, a szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának idén nyugdíjba vonult titkára. – Úgy tartják, a csíksomlyói búcsú a magyarság legnagyobb találkozója, ahol lélekben feltöltődhetünk. Mi duplán töltekezünk, mert Miklós-napkor is összejövünk.”
A találkozó idén december 1-jére, a román nemzeti ünnepre, Erdély Romániához csatolásának emléknapjára esett. A tűri román kulturális központban először a bethlenszentmiklósi fiatalok adtak műsort. „Vannak itt gyerekek, akik már nem értik a magyar nyelvű előadást. Az utolsó másodpercben vagyunk” – mutat rá Kis Imre, a Málta észak-magyarországi régiójának vezetője, aki néhány órával később Mikulásként szétosztotta az ajándékokat.
Persze a Magyarországról, Miskolcról, Egerből, valamint Tokajból érkezett általános és középiskolások is készültek műsorral. És ők is kaptak ajándékot – egy mézeskalács szívet Tűr–Miskolc felirattal –, nem utolsósorban pedig élményekkel teli tapasztalatot arról, amit semmilyen magyar- vagy történelemóra nem tudott volna ékesszólóbban elmagyarázni: hogy több mint négyszáz kilométerre az otthonuktól, egy másik országban magyar emberek élnek és magyar történelmi emlékek vannak.
A Szépmezei Általános Iskola tagintézményeként működő bethlenszentmiklósi iskolába százhárom, az óvoda magyar nyelvű csoportjába pedig körülbelül harminc gyerek jár. Gyakorlatilag az iskola létezésének köszönhető, hogy a környező falvakban a fiatalok még tudnak magyarul. „Otthon a nagyszülő nem tudja maradéktalanul megtanítani a magyar nyelvet, ahhoz iskolába kell járni, hiszen ha valaki nem tanul meg írni-olvasni is, már veszít a nyelvből” – hangsúlyozza Miklós Erzsébet, az iskola egyik magyartanára. Tűrben a Magyar Ház fog hasonló feladatot ellátni: lesznek magyarórák, filmvetítés, táncoktatás – élő magyar kultúra. „A hetvenes évekig ebben az épületben működött a magyar iskola, majd egyik napról a másikra bezárták – mondja Kémenes Lóránt. – Akkor még tudták az itt élők, mi a magyar kultúra, ma azt mondják: nincsenek hagyományaink.” Az épületet, amelyben eddig román óvoda működött, teljesen újjá kell építeni, mert lelakva, romosan kapta meg a plébánia. „Nem tűzök ki határidőt, hogy mikorra lesz kész a Magyar Ház – teszi hozzá a plébános. – Nem szabad rámennünk az építkezésre, Kőműves Kelemenként befalaznunk magunkat is. A kő, a tégla egy dolog, majd meglesz és felépül, ami kell. De ebbe a házba nekünk lelket kell vinni, és ahhoz léleknek kell maradni.”
A találkozót záró misén Tűrben fellobbant az első gyertya a miskolci máltaiak adventi koszorúján. Azóta az a koszorú járt Hevesben és Egerben is, és végül visszaért Miskolcra, hogy ott gyújtsák meg az utolsó gyertyát a remény és az összetartozás jeleként.
