Fotó: Varga Gabriella
A szentmisében arról is megemlékezünk, hogy Pázmány Péter négyszáz évvel ezelőtt kezdte meg ennek az intézménynek a megalapítását – mondta szentbeszédében Mohos Gábor püspök, és hozzátette: a napjainkban tanulmányi és vendégházként működő egykori szeminárium létrehozása nem volt könnyű feladat. Annak idején az ország egy része, teljes egyházmegyék az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, Erdélyben pedig keresztény testvérviszályok dúltak.
Ilyen körülmények között mi lehetett az, ami Pázmányt a szeminárium megalapítására indította? – tette föl a kérdést a püspök. – Az, hogy ismerte Istent, és hitt. Az, hogy tudta: az Isten adta biztonság minden földi nehézség és küzdelem idején biztos alap. És az idő őt igazolta – mutatott rá Mohos Gábor. – Az intézmény évszázadokon keresztül a magyar egyházi élet meghatározó központja volt; az egyházi és a kulturális élet nagy alakjai közül sokan e falak között végezték a tanulmányaikat. Pázmány döntése helyesnek bizonyult, mert volt bátorsága reménnyel tekinteni a jövőbe.
Ennek a napnak az üzenete: Isten irgalmas, és ha hagyjuk, hogy irgalma megérintsen bennünket, ha engedjük, hogy megbocsásson nekünk, ha hisszük, hogy nem büntetni akar, hanem irgalmas és szerető Atya, akkor hitünk megalapozhatja bennünk a biztonságot, az Istenre való ráhagyatkozást, és erre építhetjük a jövőbe vetett reményünket – hangzott el a szentbeszédben.
A szentmise után pódiumbeszélgetés következett. Mohos Gábor püspök Varga János rektor kérdéseire válaszolva mesélt a hivatásáról. Kiderült, a papsághoz vezető útján nagy hatással volt rá hívő családja, különösképpen a nagyszülei, akik sokat imádkoztak azért, hogy a gyermekeik közül valaki rátaláljon a papi hivatásra. „Gyermekük végül nem lett pap, az unokájuk viszont igen. Ez is bizonyítja, hogy nincs elveszett ima, idővel minden célba ér” – hangsúlyozta Mohos Gábor.
Püspöki jelmondatáról – „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk?” (113. zsoltár) – a következőket mondta: egy évvel ezelőtt Szent Mihály napján (szeptember 29.) kapta Rómában a telefonhívást, hogy a Szentatya kinevezte őt segédpüspöknek. Keresztelője szintén Szent Mihály napján volt, és fiatal felnőttként a bérmaszentjének is Szent Mihályt választotta. A Mihály név eredeti jelentése ez: „Ki olyan, mint az Isten?” Ezekben az egybeesésekben Mohos Gábor Szent Mihály közelségét, segítségét látta. Jelmondatának választásában az is közrejátszott, hogy a 113. zsoltár számos tekintetben hasonlít a Magnificathoz. Hálaénekében a Szűzanya először kifejezi háláját Isten nagyságáért, hatalmáért, azután az Úr csodálatos tetteiről beszél: arról, hogy Isten fölemeli az alázatosakat, és lehajol azokhoz, akik messze vannak tőle. Mohos Gábor hangsúlyozta, a mai világ annyira igénybe veszi az embert, hogy sokszor elfelejtjük fölemelni a tekintetünket, pedig lelkünk sebei csak Isten kegyelmével gyógyulhatnak be. Ebben szeretne Isten munkatársa lenni – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök. A pódiumbeszélgetést a Hálát adok mindenért című verses-zenés összeállítás követte. Csadi Zoltán színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese főként Sík Sándor-költeményekkel, Kovács Nóri énekes, dalszerző pedig szakrális énekcsokorral tisztelgett a Pázmáneum jubileuma és a 130 évvel ezelőtt született Sík Sándor emléke előtt. Az est egyúttal a XIII. Ars Sacra Fesztivál bécsi nyitóeseménye volt.
Az ünnepi eseményen Gyöngy Ádám diaszpórareferens, a projekt koordinátora ismertette az Magyar Katolikus Püspöki Knferencia (MKPK) Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának 1 Plusz 1 Misszió programját. Elmondta: a kezdeményezést a külföldön élő magyar katolikusok vallási-erkölcsi nevelésének segítésére, anyanyelvi vallásgyakorlásuk, hitük, kultúrájuk, hagyományaik megtartásának támogatására egy évvel ezelőtt indította útjára Cserháti Ferenc püspök. A program számos nyugat-európai helyszínen nyújtott és nyújt segítséget a magyaroknak. Az év második felében többfelé tartanak majd Sík Sándor-emlékeseményt. Június óta minden hónapban választanak egyet a neves pap költő versei közül. Szeptemberben a hónap verse a Te Deum. Az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának Bécsben dolgozó munkatársai hálát adtak a Pázmáneum négyszáz évéért, Sík Sándorért, valamint azért, hogy egy évvel ezelőtt elindulhatott az 1 Plusz 1 Misszió. A kerek évfordulót ünneplő intézetet nem mindennapi ajándékkal lepték meg: egy ima- és lelkiségi könyvritkaságokból álló, százkötetnyi csomagot adtak át Varga János rektornak. A XIX. századi és a XX. század első feléből származó könyvkülönlegességek Haranghy Jenő festőművész és felesége, Schramkó István, valamint mások hagyatékából származnak. A kötetek Ágostházy Katalin és több család felajánlása nyomán, az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével, továbbá a Jakab Antal Keresztény Körön keresztül jutottak el az MKPK-hoz.
A szeptember 14-ei esemény a Pázmáneumnak és az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának a közös szervezésében valósult meg.
Szöveg: Varga Gabriella és Gál Anna Gertrúd
