A múlt héten éppen egy ilyen, „összeölelkezős” hír járta be a honi sajtót, még a tévéhíradóba is bekerült – naná, hogy azonnal felkaptam rá a fejem: a Szeged–csanádi egyházmegyéhez tartozó Ecsegfalván hat és fél tonna galambürülék miatt nem szólt a templomharang. Hoppá! A híradásból kiderült, hogy néhány helybéli közmunkás négy napon keresztül takarította a tornyot, mivel az ott lakó galambok felgyűlt trágyája miatt elnémult a harang, s ezért délben a megszokott giling-galang helyett csend honolt, és a halottakat is harangszó nélkül kellett eltemetni.
Ecsegfalva apró település, alig ezerkétszázan lakják, emberemlékezet óta nincs helyben lakó papja. A lelkipásztori teendőket Lengyel Antal körösladányi plébános látja el. Érdeklődésemre telefonon elmondta: becslése szerint kétszáz galamb lakott a műemlék templom tornyában, és sűrű felhőben menekültek ki a takarítók elől. Az itt-ott beszakadt zsalugáteren át jutottak be, ám most, a felújítás során a munkások ezeket a réseket megfelelően lefedték, hogy a trágya ne termelődhessen újra. A harang automatikája még nem jó, ezért nem tudják beállítani a reggeli, déli és esti harangozást, de távkapcsolással már megszólaltatható. A több mint hat tonna galambürülék pedig kiváló trágya, ezért az önkormányzat a helyi szántóföldekre szállíttatta.
Mint minden vallási témájú hír esetében, a világhálón ezúttal is megjelentek a rosszindulatú hozzászólások. Hiába, mindenki a maga szintjén értelmezi a világ dolgait… Az úgynevezett kommentelők megnyilvánulásait olvasva ezúttal is elcsodálkoztam, mennyi gyűlölet forrong egyes honfitársaimban. Honnan ered bennük ez a dühödt, vak, zsigeri egyházellenesség? Mint általában, gyalázkodásukat ezúttal is az emberi jogok zászlajába csomagolták („szegény közmunkásoknak a gonosz papok miatt kellett dolgozniuk”), majd föltették az ilyenkor szokásos hordószónoki kérdést: „Mibe kerül ez nekünk, adófizetőknek?” (Hiszen jól tudják, hogy az embereket a pénzre hivatkozva a legkönnyebb befolyásolni.) Az egyik hozzászóló például azt írja: „Miért kellett közmunkásokat hívni a toronyhoz? Takarították volna ki a buzgó hívek.” Ám szerencsére akadt egy úriember, aki felvette a kesztyűt, íme a válasza: „Azért hívtak közmunkásokat, mert a templom műemlék, ennélfogva a javítása a törvény szerint állami, önkormányzati forrásból is finanszírozható. És még azért is, mert faluhelyen az emberek jó része magáénak érzi a templomot: Isten háza a közösségé. A közmunkás pedig a köz érdekében dolgozik. Nem mindenki köp a vörös ködös gyűlölettől, ha meglát egy templomot… Ha esetleg ön is ellátogat egy ilyen helyre, és rendesen viselkedik, képzelje, nem fogják kidobni. Próbálja meg egyszer!”
