Ha elfordulunk Istentől, a szeretetparancsot is megtagadjuk

Kodolányi János regényeposzában egy bölcs, öreg rabbi, Jochanan ben Geula meséli el tanítványának, Élisának Mósze történetét, hogy okuljon belőle a jelenkor és a jövendő. Kodolányi történelmi regényt írt, de nem a fogalom hagyományos értelmében. Másik két, az emberiség ősi korszakában játszódó regényéhez, a Gilgames-eposzt feldolgozó Vízözönhöz és az Új ég, új földhöz hasonlóan Az égő csipkebokorban is arra törekedett, hogy a konkrét történeten túl a kozmikus, transzcendens Alap, a Teremtő és a teremtmény örök kapcsolatát mutassa be.
Kodolányi bölcs és sokat tapasztalt rabbija egy olyan világról mesél, amelyben az emberek elfordultak Istentől, s ennek következményeként egyre mélyebbre süllyednek. A régi rend megbomlik, eluralkodik a zűrzavar, az öröknek hitt értékek devalválódnak. A mindenkiből kiábrándult, csalódott emberek egy részében ugyanakkor nagy a várakozás a Szabadító, a Messiás iránt, ugyanúgy, mint Jézus születésekor a zsidóságban.
Kodolányi regényében Ekhnaton fáraó idejében játszódik a történet központi, több évtizedet átfogó cselekménye. Ekhnaton Kr. e. 1364 és 1347 között állt Egyiptom élén, a zsidók Egyiptomból való kiűzetése pedig a legújabb kutatások szerint Kr. e. 1250–1220 körül zajlott, vagyis II. Ramszesz (Kr. e. 1290–1224) és Mer­neptah fáraó uralkodása (Kr. e. 1224–1204) idején. Az égő csipkebokorban viszont a kivonulás az Ekhna­tont követő fáraó, Szemenkharé uralkodása (Kr. e. 1350–1347) idején megy végbe.
A könyvben a mesélő, Jochanan ben Geula által ábrázolt Mósze teljesen elüt a Biblia Mózesétől. A híres ókori zsidó tudós, Philón gnosztikus judaizmusának elemeit is felhasználó regényben Mósze és Ekhnaton egészen közeli rokonok, egy időben születnek. Mósze nem zsidó, édes­gyermeke Szetamon egyiptomi hercegnőnek, III. Amenhotep és felesége, Tiy leányának. Kodolányi egyrészt a zsidók alapvető hagyományára támaszkodik – Mózes az ő legnagyobb prófétájuk, aki felébresztette népe lelkiismeretét –, másrészt az egyiptomiakéra is: az ő emlékezetükben Mosze úgy él, mint egy nagy tudású ember, aki sokat köszönhet az egyiptomi tudománynak. Két Ramszesz-korszakbeli papirusz is említ egy Mosze nevű különleges személyt, aki hatalmas befolyással rendelkezett: jogában állt büntetést kiszabni egy vétséget elkövető hivatalnokra, és egészen hihetetlen módon elmozdíthatott a helyéről egy vezírt. Így felmerül a kérdés, ha Mózes és Mosze ugyanaz a személy volt, a zsidók ősprófétája és vallásuk megalapítója nem lehetett-e valamelyik fáraó jobbkeze?
Tudjuk azt is, hogy a Kivonulás könyvében (3–4) és másutt is, Isten személyesen szólítja meg Mózest. Ekhnaton is állította, hogy Aton isten részéről közvetlenül érte a kinyilatkoztatás, amelyre aztán a Napisten vallását építette. Mózes és Ekhnaton egyformán kapcsolódott Istenhez, és egyformán kínálta fel másoknak a kinyilatkoztatást, amelyben maga részesült. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyiptomiak hite szerint minden fáraó közvetlen kapcsolatban állt az isteni hatalommal, annak képviselője volt itt a földön, és egész Egyiptom szellemi atyjaként tisztelte.
Kodolányi regényében Szetamon hercegnő egy ifjú, hős egyiptomi kapitánytól esik áldott állapotba, aki személyesen nem jelenik meg a történetben. Szetamon érdek nélkül szereti, és olyannyira tiszteli, hogy ki sem ejti Mósze apjának nevét. A szerelemgyerek Mósze születése egybeesik Ekhnaton világra jöttével, így tehát anya és leánya együtt szülnek. A Bibliában (Kiv 2,1–10) Mózes izraelita anyja kénytelen eltitkolni fia születését, majd rejtegetni a gyermeket, nehogy áldozatául essék a fáraó parancsának, mely szerint meg kell gyilkolni az újszülött zsidó fiúkat. A fáraó leánya, amikor megpillantja, megszánja a gyékénykosárban bújtatott csecsemőt, magához veszi, és a gyermek anyját teszi meg annak dajkájául, hogy szoptassa, majd amikor a fiú felnő, udvarába viteti, és fiaként neveli. Kodolányi megváltoztatja az eredeti történetet: Szetamonnak kell rejtegetnie házasságon kívül született csecsemőjét – nehogy áldozatául essen a gyilkos hatalmi harcoknak –, kezdetben nem is meri magánál tartani Mószét. Ezért gyékénykosárba teszi a gyermeket, és nevelését a Lévi törzséből származó Amram főpap feleségére, Jozabétre bízza, akinek már van egy lánya, a prófétai képességekkel megáldott Mirjam, s egy fia, a Mószével egy időben született Aharon. (A Bibliában Jokebed és Amrám Mózes vér szerinti szülei, Mirjam a nővére, Áron pedig Mózes édestestvére és szája – tudjuk, hogy Mózes nehéz beszédű volt). Amikor Mósze nagyobbacska lesz, Szetamon magához veszi, és taníttatja. A regény szerint a héber törzsek közül egyedül Lévié az, amely az egyiptomi szolgaság több évszázada alatt is hűséges maradt Izrael Istenéhez, így az Úr méltónak tartja arra, hogy e törzsben nevelkedjék a választottja.
A regényben ábrázolt, bálványoknak áldozó, de a valódi Istent megtagadó sötét világból két személy emelkedik ki világító fáklyaként, Mósze és Ekhnaton. Mósze többféle kísértésnek van kitéve: el kell utasítania a gyönyörű egyiptomi lány, majd később Ekhnaton felesége, Nefertiti szerelmét, önkéntes felkínálkozását – ha engedne neki, azzal veszélyeztetné küldetése beteljesülését. Ellen kell állnia anyja, Szeta­mon nagyravágyásának is: az ő legfőbb álma, hogy Mósze legyen a fáraó, vagyis a fiát használná fel a testvére, Ekhnaton ellenében. Mószénak tehát le kell győznie a testi vágyat és az uralkodói ambíciókat is. Időnként meginog, ám végül győzedelmeskedik, mert bár valóban csak akarnia kellene, hogy megszerezze magának Ne­fer­­­titit, s ezzel együtt a korlátlan fáraói hatalmat is, ő fölfelé tekint, s az Egyetlen, a Mindenható akaratát fürkészve felismeri: Istentől kapott küldetése az, hogy egy kis népet visszavezessen a Teremtőhöz, megmutatva az emberiség valódi hivatását más népeknek is.
Mószét és Ekhnatont szellemi-lelki kapcsolat fűzi egymáshoz, valódi barátság, testvéri szeretet. Még Istenről szóló látomásaik is hasonlóak. Mindketten az Egyistenben hisznek, noha annak más-más megjelenési formájában. Lényeges különbség azonban, hogy a fáraó által vallott isten Aton, a Napkorong, míg Mósze Istene az egész mindenség Ura és Teremtője.
Ekhnatont sem az anyagi, lelki és szellemi nyomorban élő nép, sem a hatalmi viszálykodásba belemerült uralkodóréteg nem érti meg. Mindenütt „gyűlöletes és gyalázatos álmodozó”-nak csúfolják. Ahogyan Jézus mondja Máté evangéliumában: Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül (Mt 10,22), valamint János evangéliumában: Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ (15,18–19). Mósze joggal mondja: a szeretet himnuszában bízó Ekhnaton Bukni fog, de olyan dicsőségesen, ahogy még senki! Bukásának fénye beragyogja az eljövendő évezredeket, és nem lesz hiábavaló.
Kodolányi fáraója is a kereszténység, Jézus egyik előfutárának tekinthető tehát. Ekhnaton a szeretet hatalmát hirdeti egy erőszakos, képmutató világban, ahogyan Jézus is a szeretet parancsát hagyta tanítványaira: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért (Jn 15,12–13).
Megváltó halálával Jézus az önfeláldozó szeretet örök példáját adta nekünk. A regénybeli Ekhnaton is a végsőkig, egészen haláláig kitart a szeretet Istene mellett, nem hajlandó megtagadni, inkább világi hatalmát hagyja veszni. S mint megannyi keresztény szent és vértanú, testének hanyatlásával párhuzamosan lelkileg egyre erősebb lesz, mind közelebb kerül Istenhez.
További Jézus-motívumok is találhatók a regényben. Mószét mint egyiptomi herceget a főpapok bevezetik az ősi misztériumokba, hogy a teljes tudással felvértezve legyőzhesse a különböző kísértéseket. Megismeri az élet és a halál viszonylagosságát, hogy ezáltal visszakerülhessen az isteni, mitikus ősállapotba. Beavatása három napig tart. A szertartás részeként keresztre feszítik, s a felügyelő leköpi és gúnyosan arra biztatja, hogy jöjjön le a keresztről, ha tud. Jézust is sokan gúnyolták a feszület körül állók közül (Mt 27,39–44). A kereszten függő Mósze retteg a megsemmisüléstől. Tudjuk, hogy Jézusnál is volt egy pillanat, amikor erőt vett rajta a félelem, az Istentől való teljes elhagyatottság érzése: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem! (Mt 27,46). Mószét három nap után emelik ki a szarkofágból, vagyis a halál csarnokából. Ezzel másodszor is megszületett. Három fehér ruhás asszony ápolja, ahogyan Jézus feltámadását követően is három asszony – Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme – megy a sírhoz (Mk 16,1). A beavatás után Mósze így válaszol a főpapnak arra a kérdésére, hogy mi az igaz­ság: Isten: világosság, a világosság: Isten, az ember: világosság és minden világosság. János evangéliumának elején pedig ezt olvashatjuk: Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte föl őt (1,9–10).
A főpap másik kérdésére, hogy milyen tilalmak és kötelességek vonatkoznak rá, Mósze így felel: Kötelességem az embereket a világosság felé vezetni. Velük s az egész világegyetemmel együtt a világosságba jutni (…) Tilos a gyűlölet, az irigység, tilos a bosszúállás. Tilos a szegények, az elhagyatottak, a nyomorultak, a rabszolgák, az eladottak, gyengék, gyámoltalanok állapotával való visszaélés. Tilos az emberek megkülönböztetése, mert az ember: egy, mint az Isten is egy. Mindezek szintén nagyon közel állnak az evangéliumokra épülő keresztény tanításhoz.
A regénybeli Mósze minden mögött az isteni értelmet keresi, de Izrael népe képtelen követni őt ebben. Isten és követője, illetve a nép nagy része között áthidalhatatlan a szakadék, ugyanúgy, ahogyan minden korban. A hatalmas bölcsességgel megáldott Mósze felismeri, amit a nép nem: a Teremtő nem kényszeríti akaratát senkire, csak azokhoz hajol le, akik hajlandók elfogadni létezését, és követik őt: Isten csak azokért nyújtja ki hatalmas kezét, akik kinyújtják kezüket Istenhez. Mert a kéz, amely megragadja az ember kezét a mélységben, ugyan­az, amely megragadja Isten kezét a magasságban.
Isten már születésünkkor mélyen a lelkünkbe vési igazságát, ám rajtunk múlik, hogy ezt felismerjük-e. Nem teszi kötelezővé azt sem, hogy kövessük tanítását. Erről mindenki maga dönthet. Miénk a felelősség a döntéseinkért, de a következményekért is. Örök, ám soha be nem teljesülő, gyönyörű álom marad Mósze vágyálma: Az ember kiemelkedik süllyedtségéből, nem a föld, a világ, hanem Isten gyermeke lesz. Valóra válik a régi bölcs igazsága: „Az Isten: világosság, a világosság: Isten, az ember: a világosság, minden: világosság!” Akkor az idő megáll, minden visszájára fordul, az ember a világmindenséggel együtt visszatér oda, ahonnan kiszakadt, az Egybe. Ez lesz a tökéletes állapot, áldozatra sem lesz szükség.
A végső állapot tökéletessége némi hasonlóságot mutat a buddhizmus hitével, amely szerint egy embernek több élete is lehet a földön, míg végül a tökéletességre eljutva egyesül az isteni világmindenséggel, és a Nirvánába jut. Kodolányi azonban nem beszél megsemmisülésről, sőt, így fogalmaz: Hogy eljöjjön a Megváltó, s éljen az ember (…) Te az Ég boldogságát ígérted a világnak (…). Mósze éppen ezért nem fél a pokoltól, ahol legalábbis a remény mindenképpen megsemmisül. Isten csókját követően a „Létbe” megy át. Az pedig, hogy a végső megvilágosodást mintegy köztes állapotban – ugyan meghalt már, de a lelke még visszajár – éri el, azt a reményt is megadja az olvasónak, hogy Isten kegyelméhez eljutni sohasem késő. Ám ez egyúttal figyelmeztetés is arra, hogy az ember természetes állapota Isten közelségében élni, s az ebből való kiszakadás egyenes következménye az emberiség ezernyi baja, tragédiája. Ez Kodolányi János roppant sokrétű regényeposzának talán legfontosabb, minden korban érvényes gondolata.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..