Ha bezárulnak e világi lehetőségeink

A rövid köszöntő után Veisz Erzsébet Ferences Mária Missziósnővér tartott előadást lelkigondozói munkájáról. Ezt követően imák, elmélkedések, könyörgések és énekek hangzottak el, melyeket a Kozma Imre irgalmasrendi és Leszkovszky Pál domonkos szerzetes által celebrált szentmise követett. Homíliájában Kozma Imre arról beszélt, hogy Istenes Szent János rendjének kórházában a betegek világnapján a védőszent felé is kéréssel kell fordulni: segítsen minden szakembert, hogy tudása legjavát adva teljesíthesse szolgálatát a betegek gyógyításában. Kozma Imre beszélt az élet misztériumáról is. Mint mondta, az emberek sorsa Isten kezében van, a betegek pedig tükröt tartanak a velük találkozók elé. „Amikor elénk állnak, vegyük a bátorságot, hogy rájuk nézzünk. Arra figyelmeztet e tükör minket, hogy a világ rohanásában néha meg kell állnunk. A betegség mindenkit elmélyülésre késztet. A beteg emberek közül is csupán az tud imádkozni, aki már egészségesen is így tett. A betegség szinte felelősségre vonja az embert, arra kényszeríti, hogy életének értelmét átgondolja. A szenvedő ember azzal szembesül, hogy valamit fel akart építeni, ám a betegség ebben akadályozza, ezáltal ráébred, hogy az élet valóban lényeges kérdéseivel szabad csupán foglalkoznia. Mindent meg kell tenni a betegért, de a végső megoldás Istennél van – mondta beszéde végén Kozma Imre. – De tudnunk kell: a segítőkből is egyszer olyan ember lesz, aki a vele szembenállónak tükröt fog mutatni.