Győztes csapat vagyunk
Fotó: Merényi Zita

 

Egy gimnazistákból álló csapat szállt le a MOM Parknál a villamosról. Nem különböztek azoktól, akik ezen a szép szeptemberi délutánon a vásárlásnak hódoltak a közeli plázában. Öröm fogott el, amikor megláttam őket. Arra gondoltam: ugyanoda megyünk, meghallották a hívó szót, és ők is ott lesznek, a Forráspont – Egy nap Jézussal elnevezésű rendezvényen. Ám amikor átértek a zebrán, hirtelen jobbra fordultak. Akkor mégsem hozzánk jönnek – lett rajtam úrrá a csalódás, de alig néhány perc elteltével megláttam őket a középső kijáratnál. Egy pillanatra benéztek a bevásárlóközpont csillogásába, de most már egyenesen az ifjúsági eucharisztikus nap helyszíne felé vették az irányt.
Önkéntesek hada fogadta a sok-sok érkezőt, karszalag és egy-egy finger lights (ujjakra helyezhető színes LED-lámpa) került a kezekre. A hívogató énekszó jelezte, merre kell továbbmenni. „Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk, töltsd el a szívünk, életünk, hogy béke és áldás szálljon ránk” – hangzott a rendezvényteremből. Bent sötét volt, szentjánosbogarakként világítottak az apró lámpácskák, a tömeg lelkesülten énekelt. A színpadon fényjáték jelenítette meg a találkozó hívószavát, hol zöld, hol narancs fény rajzolta elénk a rendezvény címét: Forráspont – Egy nap Jézussal.
A két kivetítőn a kamerák által ellesett meghitt pillanatok képei tűntek fel, közel hozva a dicsőítő énekben elmélyült tekinteteket.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkársága nagyot alkotott. Örömteli ünnepet rendezett annak a több mint kétezer fiatalnak, akik szeptember 15-én eljöttek a MOM Sportközpontba. A programban dicsőítés, tanúságtétel, pódiumbeszélgetés, Erdő Péter bíboros celebrálásával szentmise, majd szentségimádás szerepelt. A tanúságtételt Gersei Csenge, egy csaknem nyolcszáz követőt vonzó Instagram-oldal szerzője, a Bella Girl Magazin bloggere tartotta. A tizenkilenc éves lány néhány évvel ezelőtt még anorexiával küzdött. Ma már azt tekinti a feladatának, hogy segítséget nyújtson a hasonló élethelyzetben lévő fiataloknak. Nagycsaládban, vallásos közegben nevelkedett, így jutott el az Élet Szava táborba, amely meghatározó élménnyé vált számára. „Megtértem, és elfogadtam Jézust személyes megváltómnak.” Jézushoz fordulása segítette őt abban, hogy helyes képet alakítson ki magáról. Leírta, mit élnek át az anorexiában szenvedők, akiknek alapérzése az önutálat és a tehetetlenség. Megtérésének története a gyógyulás útja is volt számára. Megtapasztalta, mekkora ereje van annak, ha Isten hívja az embert. Felismerte, hogy a jézusi út mindennapos döntést kíván. Egész lényét átformálta a Jézusban megtapasztalt személyes, elfogadó szeretet, és ma igyekszik tanúságot tenni erről. Eszköze a közösségi média – a posztok, a blogja. Célja, hogy „esztétikus, hiteles és őszinte” oldalt vezessen. Bloggerként közreműködik az idén júliusban piacra került Bella Girl magazinban, Magyarország egyetlen olyan, tinilányoknak szóló magazinjában, amely nem „bulvártartalmakkal és diétatippekkel van tele, hanem az értékről, a szépségről és az igazságról” is szól – fogalmaznak szerkesztői.
A rendezvényen Fábry Kornél atya, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára olyan történeteket mesélt a saját életéből és barátaiéból, amelyek azt mutatták be, mit jelent az ember életében a hit, Isten szeretetének megtapasztalása. Beszélt arról is, hogyan válaszolt Isten egy-egy kérő fohászra. Így buzdította a fiatalokat: „Győztes csapatban játszol, légy bátor megvallani a hited. Tégy egy szelfit az Instára, hogy itt voltál, az már tanúságtétel.”
„Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért” – énekelte a közönség A Pál utcai fiúk slágerré vált dalát Vecsei H. Miklóst várva a színpadra. A fiatal színész sokak érzését fogalmazta meg őszinte megnyilvánulásában. „Kereső ember vagyok, tele kétségekkel. Folyamatosan botladozom, és sokszor elrontom.” Elmondta, számára az volt a döntő felismerés, hogy keresztényként állandó önvizsgálatra van szüksége az embernek, csendre ahhoz, hogy megértse a világ másik oldalát. „Elutasítom a díványkereszténységet. Amíg nem tudok lehajolni egy hajléktalanhoz, és segíteni neki, hogy talpra álljon, addig nem ítélhetek meg másokat” – próbálta meghatározni, mit jelent számára, hogy a katolicizmus a tettek vallása. A népszerű színész szerint az a gond, hogy a mai világban mindenre választ akarnak adni. Ezzel szemben a jó művészet inkább kérdez, mert így a nézőnek újra kell fogalmaznia a választ. Ehhez segíti hozzá az átélés. A színházban megáll az idő, az ember ki tud lépni a mindennapok valóságából, és megérzi: itt vagyok, jelen vagyok, veled vagyok, közösségben vagyok.
Hodász András atya, aki maga is blogot ír, tanításában egy örökzöld témát vett elő: Hogyan lehetünk boldogok? Leszögezte: a katolikus vallást sokan kötelező szabályok gyűjteményeként élik meg. A Szentírásból idézett: „Boldog, aki az Úr törvénye szerint él”, és igyekezett más perspektívából láttatni ezt a kérdést. Arra hívta fel a figyelmet, hogy mi vagyunk azok, akiknek Isten elárulta a titkot, akiknek megmutatta, melyik az élet útja. A fiatalok figyelmét a nyolc boldogság kijelentéseire irányította, szembeállítva azokat a korunk kínálta tévutakkal. A humort sem nélkülöző előadása a világ és az evangélium logikáját ütköztette egymással. A világ az élmények intenzitásában, a kellemes érzések maximalizálásában véli megtalálni a boldogságot, az evangélium ezzel szemben a felebaráti szeretetben. A világ azt mondja: valósítsd meg önmagad, az evangélium pedig azt: add oda magad másoknak. A világ arra buzdít: egyszer élünk, engedd hát szabadjára a vágyaidat, míg az evangélium arra kér: urald a vágyaidat.
A boldogságmondások a világ szemével nézve őrültségek, András atya megközelítésében azonban egészen más értelmük tárult fel. „Boldogok a lélekben szegények” – boldogok azok, akik képesek egy dologra koncentrálni, míg a világ afelé visz, hogy szétaprózódjunk, szétfolyjunk a mindennapokban. Hogyan lehet boldog az, aki szomorú? – tette fel a kérdést, és arról beszélt, hogy boldog csak az lehet, aki nem fél a fájdalomtól, mert tudja, hogy az is az élet része. Cserkészélete megtanította arra, hogy az igazi, maradandó élmény az, amiért az embernek meg kell küzdenie, keresztet hordoznia. Boldogok az irgalmasok – idézte, és arról beszélt, ma már a pszichológia is igazolja, hogy a megbocsátásra az embernek magának éppen úgy szüksége van, mint annak, aki megbántotta őt. Boldogok, akik éhezik az igazságot – de mi az igazság? A világ azt hirdeti, annyi igazság van, amennyit akarsz, mindenkinek megvan a maga igaz­sága. Az evangélium azonban azt tanítja: a mi igazságunk Jézus Krisztus, és ő az út, amely az Atyához vezet. Hodász András a tisztaság fontosságát is hangsúlyozta, s tanúságtételnek nevezte, ha valaki képes megtartani. „Ez azt mutatja, hogy az egész életedet felteszed arra, amit hiszel. Korunknak pedig tanúságtevőkre van szüksége, nem tanítókra – utalt VI. Pál pápa szavaira. – Olyan emberekre, akiknek a hite átformálja az életüket.”
A szentmisére kigyúltak a csarnokban a fények, megváltozott a színpadkép. Hosszú sorban vonult be az asszisztenciától kísért papság. A főcelebráns és szónok Erdő Péter bíboros, prímás volt, s mások mellett Palánki Ferenc püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnöke is koncelebrált. Szentbeszédében a bíboros felvázolta a nap ívét a zenés dicsőítéstől a tanúságtételen és a szentmisén át egészen a szentségimádásig. Világossá vált számunkra, hogy ezek mindegyike találkozás, Jézussal és egymással is. A szentmisében Jézus keresztáldozata válik jelenvalóvá, ő maga van köztünk a kenyér és a bor színe alatt, őt vesszük magunkhoz. Az Eucharisztia nem varázsszer, nem pusztán csodás hatású étel, hanem a Jézussal való személyes kapcsolat megélése, amely akkor teljesedik ki, ha beszélünk Jézushoz, ha megköszönjük, hogy eljött hozzánk, ha hallgatjuk, kérjük és kérdezzük őt.” A szentségimádás „beszélgetés vele, aki Urunk és Mesterünk”.
Így élhetjük meg valóban a találkozást, és ismerhetjük meg egyre jobban Jézust, eljutva odáig, hogy átérezzük, „ő a mindenség Ura, a történelemé, a fizika törvényszerűségeié, az egészségé és a betegségé, az életé és a halálé. Ő képes értelmet adni a szenvedésünknek, kiemelni minket gyöngeségünkből, kétségbeesett helyzeteinkből, megváltani bűneinktől.” Felismerhetjük, hogy Jézus a mesterünk, ő az, aki tanít, útba igazít. Az Oltáriszentség hit, élet és kegyelem forrásává válik számunkra, és életet teremt maga körül, a lelkünkben, a közösségeinkben.
„Öröm volt együtt ünnepelni. Úgy éreztem, győztes csapathoz tartozni jó” – mondta Erdő Péter, és Szent Pált idézve búcsúzott az ünneplőktől a szentmise végén. Nem a befolyásos emberek, a világ szerinti bölcsesség, a hatalom teszi győztessé az embert, hanem az, hogy Krisztus velünk van. „Tartsunk ki mellette, és akkor biztos, hogy magához vezet bennünket” – hangsúlyozta a főpásztor.
A zenével, énekkel, dicsőítéssel kísért, hosszabb csendeket tartó szentségimádás során a résztvevők papírra jegyezték imakéréseiket, és elhelyezték az oltár előtt. A szertartás végén Fábry Kornél esztergomi papnövendékek által kísérve körbehordozta a teremben az Oltáriszentséget, és megáldotta a fiatalokat.
Jákfalvy Kata, a Bonum TV műsorvezetője és Fábry Kornél, a rendezvény házigazdája búcsúzóul számos rendezvényre hívta a fiatalokat. Többek között az október 6-ai nagymarosi ifjúsági találkozóra, az október 11. és 14. között tartandó 72 óra kompromisszumok nélkül rendezvényre, valamint az egy év múlva újra sorra kerülő Forráspont eucharisztikus napra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..