Az elveszett gyermekeket jelképező, gyászszalaggal átkötött rózsák fontos jelképei a programnak. A Kis Szent Teréz-bazilikából szentmise után indulnak a zarándokok virággal a kezükben a városi kórház elé. Mindez egyrészt a gyászt fejezi ki, hiszen a magzatként meghalt gyermekeket is megilleti a végtisztesség, és ez segíti a terhesség-megszakítás utáni tünet együttesből – a posztabortusz-szindrómából – való felépülést, a lelki gyógyulást is. Ugyanakkor a zarándoklat az élet örömhírének hirdetője is, kifejezve azt a reményt, hogy a jövőben társadalmunk megbecsüli és óvja az életet. A kórháznál a zarándoklat szervezői nyilatkozatban kérik az intézmény vezetőit, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, amelynek keretében az év három napján – december 28-án, aprószentek ünnepén, március 25-én, a magzatgyermekek napján, valamint június 1-jén, az ENSZ által meghirdetett „élet napján” – nem végeznek terhesség-megszakítást. A kezdeményezéshez már harminchét szülészet csatlakozott szerte az országban. Magyarországon 1956-tól kezdve engedélyezett az abortusz, azóta körülbelül 6,8 millió terhesség-megszakítást végeztek el az orvosok. Az illegális beavatkozások miatt a meggyilkolt magzatok száma valójában ennél sokkal nagyobb lehet. Ráadásul döntő többségüket nem egészségügyi okok miatt hajtják végre – több mint kilencven százalékban a férfi partner támogatásának hiánya, a család gyermeket elutasító beállítódása, a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés vagy a pénzhiány az abortusz oka, esetleg az, hogy az anya még fiatalkorú.
