A négynapos találkozó egyházzenei programjainak bevezetéseként Lieber Éva textilművész Égi harmat című kiállításában gyönyörködhettek az érdeklődők. Varga Lajos segédpüspök nyitotta meg a rendezvényt, majd a budapesti Cantate Schola énekelt ifj. Sapszon Ferenc vezényletével. A székesegyház szentélye és padjai ezután benépesedtek a változatos liturgikus ruhákba öltözött énekesekkel. Seregély István nyugalmazott egri érsek celebrált ünnepélyes szentmisét, majd Varga László OMCE központi igazgató, a váci székesegyház karnagya köszöntötte a gregorián ének művelőit és hallgatóit.
A fellépő tíz szkóla hangversenyei nemcsak zenei élményt jelentettek, de alkalmat adtak arra is, hogy a szakemberek és a hallgatóság tanulmányozza a hét országból, köztük Japánból és Írországból érkező nemzetközi hírű együttesek gregorián interpretációit, valamint azt a gondos műhelymunkát, melyet az együttesek vezetői végeztek. A fesztivál szervezésekor Béres György mégis azt hangsúlyozta, hogy „a gregorián fesztiválok célja nem csupán az, hogy a magyar közönség megismerkedjen a gregorián előadásformákkal és a legújabb tudományos kutatások eredményeivel, hanem elsősorban az, hogy visszataláljon ahhoz az örökké fiatal nyelvhez, amelyről a Jelenések könyvében így olvasunk: az első szeretet” (Jel 2,4).
A programot átszőtték a zsolozsma különféle imaórái, a laudesek, terciák és vesperások.
Az újonnan megnyílt Kolping-ház Cornelius Pouderoijen OSB, Stefan Klöckner és Godehard Joppich tudományos előadásának is helyet adott.
A gregorián ének az Istennel való találkozás légkörében, a liturgiában született, szövegei pedig többségükben a kinyilatkoztatásból származnak, hiszen a Szentírásból valók. Az egyes misetételek célja elsősorban Isten dicsőítése, de természetesen tanítást is hordoznak.
A meghívott együttesek közül a legtöbb kizárólag gregoriánt énekel, és mindegyik rendszeresen végez liturgikus szolgálatot. Ez elengedhetetlen a gregorián igazi lelkiségének átéléséhez. Az éneket nagyszerű kiegyenlítettség, puha és mégis erőteljes hajlékony legato, hangzásban és kifejezésben teljesen homogén megszólalás, az imádság szövegének átgondolt, átérzett értelmezése, szárnyalás, sugárzás és méltóság jellemezte.
Az esemény jelentőségét mindezek mellett az is adta, hogy a gregorián mind liturgikus, mind koncertkörnyezetben megszólalhatott. Biztonságérzetet sugárzott annak megtapasztalása, hogy az egyszólamúság e legtökéletesebb kivirágzása az ősegyháztól napjainkig átfog minden századot, egyfajta stabil folytonosságot biztosítva az egyház életében az örökkévalóság felé.
