Görögkatolikus lelkiség

Magyar Görögkatolikus Egyházunkban nem csak a nagyboldogasszonyi máriapócsi nagybúcsú jelenti az Istenszülő Szűz Mária legnagyobb ünnepét. Jóllehet ez is igazolja. Hiszen – szó szerint – ezen a napon, illetve az ünnepkörébe tartozó vasárnapon tartjuk a legnagyobb máriapócsi búcsút már évszázadok óta. Ugyanis – mint köztudott – az Istenszülő már 1696-ban kinyilvánította, hogy különleges kegyhelyének választotta ki a kis falut. És tüstént elkezdődtek a csodás események: Corbelli tábornok gyógyulása a köszvényéből, a kisgyermek egészségének visszaszerzése a képhez érintés által… A kegyhely – a kegyelmek helye – tehát azonnal megszületett, nem kellett várni a következő, 1715-ös könnyezésig! Méltó tehát, hogy a népünk ajkán élő „nagybúcsú” névvel illetjük az Istenszülő elhunytának és mennybevételének megünneplését.
Egy másik szempont is arra irányítja a figyelmünket, hogy ez az ünnep a legnagyobb az Istenszülő ünnepei között: böjttel készülünk rá. A négy böjti időszakunk közül ez a negyedik, a liturgikus évet tekintve pedig – mely augusztus végén zárul – az utolsó. Testi, lelki, szellemi böjttel készülünk megváltásunk legnagyobb ünnepére, a húsvétra. A karácsony, vagyis a megtestesülés ünnepe előtt – amivel megváltásunk ténylegesen elkezdődött – szintén negyvennapos böjtöt tartunk. A főapostolok, azaz Péter-Pál ünnepe előtt egy sajátos böjti időszakunk van, mert ez a pünkösd utáni vasárnapon kezdődik, és egészen az ünnepig tart, tehát nincs biztos időtartama (lehet hosszú is, rövid is). Ezzel igyekszik az Egyházunk tudatosítani bennünk az apostolok jelentőségét, illetve a rájuk épülő Egyház fontosságát az üdvösségünk szempontjából.
Hogyan kapcsolódik ez az ünnep – és ezáltal az arra való készülődés – a megváltásunkhoz? Úgy, hogy előre mutatja emberi sorsunkat. Az Istenszülő élete végén ez egészen különleges módon teljesedett be: testestől-lelkestől a mennybe vétetett. Valami módon ránk is ez vonatkozik. Reméljük, testestől-lelkestől kerülünk az örök boldogságba (s nem az örök kárhozatba). Persze, a mi testünk átmegy majd a megdicsőülés állapotán. De az biztos, hogy nem puszta lélekként leszünk részesei az örök életnek! Így itt is érvényesül a nagyböjti liturgikus imádságunk gondolata: „lelkünk és testünk megtisztítására” szolgál a böjt. S ez a Nagyboldogasszony ünnepére készülve – mint a másik két időszaki böjt idején is – a hústól való pénteki tartózkodást jelenti. S természetesen azt is, hogy a szombatokat és a vasárnapokat kivéve minden napját bűnbánati napként tartjuk meg, amikor valami bűnbánati cselekedettel készülünk az ünnepre.
Adja Isten, hogy ez minél teljesebb legyen.